Anyás-Apás · 2021.11.15 07:34 · 8 perc

Mi volt a legbutább gyermeknevelési tanács, amit valaha is kaptál? (2.)

– ezt kérdeztem a minap az Anyás-Apás Facebook- és Instagram-oldalán. Rengetegen kommenteltetek, és meg kell állapítanom, hogy a „jó” tanácsok sora gyakorlatilag végtelen, és a gyermeknevelés és babagondozás szinte minden aspektusára kiterjed.

Arra gondoltam, nézzünk egy kicsit ezeknek a tanácsoknak a mélyére, van-e köztük olyan, ami tényleg jó vagy csak idézőjelesen „jó”, de különben egyáltalán nem, haszontalan, sőt veszélyes. Pár is jó vagy csak „jó” tanácsot korábban már végigvettünk, íme néhány újabb.

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

„Hagyjam sírni, pár nap, és megszokja, utána már nem fog sírni, ezután pedig átalussza majd az éjszakát.”

Az attól függ… Ez a tanács abban a formában egészen biztosan butaság, sőt káros a baba fejlődésére és a szülőkhöz való kapcsolatára, hogy a baba a sírással kommunikál, ezzel jelzi környezete számára, hogy valami problémája van, amire a felnőttektől vár megoldást. Ha ilyenkor sírni hagyjuk, akkor egyértelműen azt üzenjük számára, hogy magára hagytuk, nem fontos számunkra a problémája, és nem számíthat ránk.

A minél korábbi nyugodt éjszakák szempontjából azonban érdemes egy picit beleásnunk magunkat abba, hogy a pici babák alvási ciklusai bizony különböznek a felnőttekétől.

Az alvásnak – legyen szó csecsemőről vagy felnőttről – két fázisa van. Az egyik az úgynevezett non-REM fázis, melynek elnevezésében a REM rövidítés az angol rapid eye movement kifejezést takarja és gyors szemmozgást jelöl. A non-REM fázis ennek megfelelően az alvásnak azt a szakaszát jelöli, melyet nem kísérnek gyors szemmozgások, az alvónak nem mozognak a szemei vagy a végtagjai, és nem ad hangokat, ez a mély, pihentető alvás időszaka. A non-REM fázisokat időről-időre úgynevezett REM fázisok szakítják meg, mely alatt az alvás felületesebbé válik, az alvó szemei, sőt végtagjai mozoghatnak, átfordul az ágyban, igazgatja a takaróját stb. – de valójában továbbra is alszik, nem ébredt fel. Nem mellesleg ebben a felületesebb REM fázisban éljük át az álmokat is.

A baba a kezdeti mély alvás után már kb. egy órával a könnyű álom szakaszába lép: mozgolódik, nyöszörög, izmai megfeszülnek, légzése szabálytalanabbá válik. A mély és könnyű álom átmenete kritikus időszak, mert ilyenkor a baba bármilyen külső vagy belső kényelmetlenség vagy más inger hatására teljesen felébredhet. Ha viszont nem zavarod meg, akkor kb. 10 perc alatt visszamerül a mély alvás periódusába. Csecsemőknél a könnyű és mély álom periódusai rövidebbek, gyakrabban ismétlődnek, ezért gyakrabban esnek át az éjjeli felébredés szempontjából kritikus időszakokon. A könnyű álom szakaszán át lehet segíteni a babát azzal, hogy kezedet a hátára teszed vagy halkan dúdolgatsz neki – vagy egyszerűen csak néhány percig mellette maradsz.

Erről itt olvashattál részletesebben:

Azt akarod, hogy átaludja a baba az éjszakát? Erre figyelj!

„Pakoljam a virágaimat a magasba, hogy ne érje el.”

Hajaj, elérkeztünk egy olyan jó tanácshoz, amikor az a veszélyes a babára, ha az öntudatos anyuka nem fogadja meg, mert például azt hiszi, hogy a virágok épsége a szempont az elpakolásnál.

Pedig a népszerű szobanövényeink között is számtalan olyam van, aminek valamelyik része, levele, szára, virága vagy termése mérgező. Felnőttek számára értelemszerűen ez nem szempont, hiszen mi, felnőttek nem nyalogatjuk, markolásszuk, csócsáljuk a szobanövényeinket. Nem így azonban a kúszó-mászó csecsemőnk vagy mindenre kíváncsi totyogónk. A virágföldről, az abban esetlegesen megtalálható élősködőkről és vegyszermaradványokról nem is szólva. Tehát igenis pakoljuk elérhetetlen magasságba a szobanövényeinket. Végezhetünk kutatómunkát, veszélyes és ártalmatlan cserepeseinket különválogatva, én mégis azt mondom, az a legbiztosabb, ha kisgyerek keze ügyében nincs szobanövény. És kérlek, ne gyere azzal, hogy te úgyis minden pillanatban felügyeled a gyermekedet. Mert nem, nem fogod tudni. És ilyenkor jön a jaj, csak egy pillanatra néztem félre… de akkor már megtörtént a baj.

A teljesség igénye nélkül összeszedtem néhány népszerű cserepes szobanövényt, ami szájba vagy bőrre kerülve veszélyes lehet, mérgezést vagy allergiás reakciót okozhat. Ja, és nemcsak a kisgyermekek, hanem a házi kedvencek számára is.

Mérgező szobanövények, a kockázat mértéke szerint:

Nagyon magas vagy magas kockázatúak: borostyán (Hedera helix), buzogányvirág (Dieffenbachia compacta), ciklámen (Cyclamen persicum), flamingóvirág (Anthurium sp.), japán cikász (Cycas revoluta), klívia (Clivia miniata), kroton (Codiaeum variegatum), legénypálma (Zamioculcas zamiifolia)

Közepes kockázatúak: agávé (Agave sp.), filodendron (Philodendron sp.), könnyezőpálma (Monstera deliciosa), nyíllevél (Syngonium sp.), rákvirág (Aglaonema sp.), vitorlavirág (Spathyphyllum sp.)

Alacsony-közepes kockázatúak: dracéna (Dracaena sp.), fikuszok (Ficus sp.)

Alacsony kockázatúak: japán cikász (Cycas revoluta), pompás kutyatej (Euphorbia milii), mikulásvirág (Euphorbia pulcherrima), bambuszpálma (Chamaedorea seifrizii), sugárarália (Schefflera sp.), törpebors (Peperomia obtusifolia), zebrapletyka (Tradescantia zebrina)

Itt és itt és itt olvashatsz többet a témában.

„Addig nem állhat fel az asztaltól amíg meg nem eszi az összes ételt… vagy ha kiborít valamit, többet nem kap. Igaz, hogy véletlen volt, persze ha szándékosan, az más.”

Nem igaz. Ahogyan a felnőtteknek is vannak kedvenc és nemszeretem ételei, úgy miért ne lehetne a gyerekeknek is? Ahogyan a felnőttekkel is előfordul, hogy a közös étkezés pillanatában nem nagyon kívánják az ételt, úgy miért ne fordulhatna elő a gyerekekkel is?

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az étellel és az étkezéssel való kapcsolat már egészen kisgyermekkorban kialakul, és az evési szokások, a testsúly szempontjából hosszú távon sem mindegy, milyen ez a kapcsolat. A dietetikus szerint mi magunk, szülők rontjuk el a dolgot már nagyon korán, nem meglepő hát, ha olyan sok a rossz evő gyerek, később az egészségtelen, egyoldalú táplálkozás és az elhízás.

Olvastam egy dietetikus fejtegetését ezzel kapcsolatban, aki azt mondja, hogy irreális elvárás lenne megkövetelni, hogy minden étkezés közös családi körben történjen, hiszen nap közben mindenki rohan a maga dolga után, a gyerekek jó esetben a napköziben vagy a nagymamánál esznek, rossz esetben bekapnak valami nasit az iskolai büfében vagy a gyorsétteremben. Viszont – mondja – arra mindenképpen időt kellene szakítani, hogy legalább egy étkezés – tipikusan a vacsora alkalmával összejöjjön az étkezőasztal körül a család.

Fel is sorolta azokat a leggyakoribb hibákat, melyeket már nagyon korán elkövetünk, így esélyt sem adunk az egészséges étkezési szokások kialakulásának, illetve annak, hogy a gyerekeinknek egészséges kapcsolata alakuljon ki z ételekkel és az evéssel.

És bizony az egyik ilyen hiba, hogy ráerőltetjük az evést a gyerekekre. Vegyünk erőt hát magunkon és soha ne kényszerítsük a gyereket evésre, még akkor sem, ha úgy érezzük, hogy nem eszik eleget. Ahogyan valaki bölcs öreg mondta ebben a témában, ha úgy egyébként van előtte elegendő mennyiségű és minőségű étel az asztalon, gyerek még nem halt éhen.

Itt olvashatod el a dietetikus által felsorolt többi tipikus hibát, amivel mi magunk tesszük rossz evővé a gyerekeinket:

Mi neveljük rossz evővé a gyerekeinket!

Mára ennyit hoztam. Aztán könnyen lehet, hogy a sorozat még folytatódik, hiszen úgy tűnik, hogy a jó és kevésbé jó gyermeknevelési tanácsok tárháza kifogyhatatlan.