Mi volt a legbutább gyermeknevelési tanács, amit valaha is kaptál? (1.)
– ezt kérdeztem a minap az Anyás-Apás Facebook- és Instagram-oldalán. Rengetegen kommenteltetek, és meg kell állapítanom, hogy a „jó” tanácsok sora gyakorlatilag végtelen, és a gyermeknevelés és babagondozás szinte minden aspektusára kiterjed.
Arra gondoltam, nézzünk egy kicsit ezeknek a tanácsoknak a mélyére, van-e köztük olyan, ami tényleg jó vagy csak idézőjelesen „jó”.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
„Ha köhög, ha folyik az orra, ha oltást fog kapni… lázcsillapító azonnal.” (Anaszti)
Nem igaz. Régebben valóban az volt a szemlélet a gyermekkori lázcsillapítással kapcsolatban, hogy a testhőmérséklet emelkedése árt a beteg gyereknek, ezért minden áron, „tűzzel-vassal” csillapítani kell a lázát. Erre nemcsak gyógyszereket, hanem hideg vizes borogatást és hűtőfürdőt is bevetettek a szülők, a cél szentesíti az eszközt alapon, csak menjen le minél előbb annak a fránya lázmérőnek a higanyszála.
A jelenlegi szakmai álláspont szerint nem kell rutinszerűen csillapítani a lázat, pláne teljesen felesleges „megelőzési” célból lázcsillapítót adni a gyereknek. Az új ajánlás alapja, hogy a magasabb testhőmérséklet segíti a szervezetünket a kórokozók elleni védekezésben. Akkor azonban érdemes megfontolni a lázcsillapítást, ha a gyermek állapota ezt indokolja: bágyadt, elesett, fáradt, kedvetlen.
Erről itt olvashattál korábban részletesebben:
Gyereknek köhögésre, náthára recept nélkül semmit!
„Fogzásra pálinkáskifli… persze.” (Anna)
Ugorjunk is, ez tényleg a no comment kategóriája. Ki ne próbálja valaki!
Itt olvashattál részletesebben az alkohol gyermekkori ártalmairól:
Ne piát adj neki, hanem csokitojást!
„Nekem azt mondta az anyósom: nem kell naponta fürdetni, nem koszos az a gyerek. Meg különben is pazarolom a vizet.” (Yrys)
Az attól függ… bár a víztakarékosság kérdéséhez nem szeretnék hozzászólni.
Szigorúan a tisztálkodási szempontokat figyelembe véve csecsemő- és kisdedkorban igazából semmi nem indokolja a naponkénti szappanos fürdetés szükségszerűségét, és különösen nem abban az időszakban, amikor a gyerek még nem tanult meg járni. Később azonban persze más a helyzet, amikor a gyerek önálló helyzetváltoztatásra képessé válik, mindenhol kúszik-mászik, mindent megfog és mindent a szájába vesz. Más kérdés, hogy mi, felnőttek sem mindig azért veszünk egy kellemes fürdőt, mert koszosak, izzadtak, büdösek vagyunk. Hanem mert a fürdő felfrissít, relaxál, nem utolsósorban az esti fürdés keretet ad a napnak, segíti testünket és lelkünket az esti elalvásban.
Erről itt olvashattál korábban részletesebben:
Kell-e naponta fürdetni a babát?
Itt pedig arról, hogy a sztárpár mit gondol erről a kérdésről:
Csak akkor kell fürdetni a babát, ha piszkos?
„Hogy „bukik” a gyerek. Hosszas kutatás kiderült, hogy az életében még élő csecsemőt nem látott Benjamin Spock a büfizésre gondolt.” (Elena)
Hmmmm… elöljáróban szeretném megvédeni szegény Benjamin Spockot, hiszen ő minden bizonnyal teljesen vétlen és ártatlan azzal kapcsolatban, hogy a könyvét magyar nyelvre átültető fordító éppen a szakmai kommunikációban elfogadott és általános „bukik” és „bukás” kifejezést választotta az angol „burp”, „burping” megfelelőjeként az inkább csak a mindennapi nyelvben használatos „büfizik”, „büfizés” helyett. 🙂
De hogy a lényegre térjünk, a bukás és a büfizés valóban ugyanazt jelenti, és az előbbi is elfogadott és helyes kifejezés. A „bukás csecsemő” keresésre a gugli egyébként 0,43 másodperc alatt 28900 találatot ad, ezért különösebben hosszas kutatás nélkül is bőséges információhoz lehet jutni ezzel kapcsolatban.
A szaknyelvben és a hivatalos szakmai kommunikációban a bukás a széles körben használatos kifejezés arra a jelenségre, amikor szopás után nem sokkal kevés gyomortartalom „visszaérkezik” a külvilágba. Olyannyira elfogadott kifejezés a bukás, hogy például a La Leche Liga Magyarország honlapján is következetesen ezt a kifejezést használják:
„A bukás (amire élettani vagy szövődménymentes refluxként is utalnak) gyakori, és legtöbbször normális jelenség a csecsemőknél. A legtöbb kisbaba bukik néha, mivel éretlen még az emésztőrendszere, ami miatt az étel könnyebben folyik vissza a nyelőcsőbe. Gyakori a bukás, ha a kisbaba túl sok anyatejet evett meg túl gyorsan. Ez akkor fordulhat elő, ha a baba nagyon gyorsan vagy nagyon intenzíven szopik, vagy ha az édesanya melle túltelítődött. A bukás mennyisége általában sokkal nagyobbnak tűnik, mint amekkora valójában. Ha egy csecsemő figyelme könnyen elterelhető (elengedi a mellet és nézelődik), vagy nagyon nyugtalanul szopik, több levegőt nyelhet, és gyakrabban bukhat. Vannak babák, akik fogzáskor, a mászás vagy a hozzátáplálás megkezdésekor buknak többet.”Rátérve arra, hogy Benjamin látott-e életében élő csecsemőt: Benjamin Spock (teljesen nevén Benjamin McLane Spock) amerikai gyermekorvos, aki 1903-ban született és 94 éves korában halt meg. Hosszú praxisa alatt valószínűleg babák ezreit látta, és először 1946-ban megjelent Csecsemő- és gyermekgondozás című könyve számtalan kiadásban és nyelven megjelent, minden idők legnagyobb könyvsikere, melyen szülők nemzedékei nőttek fel. Lehet persze mondani, hogy a 80 évvel ezelőtti csecsemőgondozási és gyermeknevelési tanácsok, tippek és javaslatok jelentős része ma már túlhaladott, hiszen változik a világ, változnak az ismeretek, változik a szemlélet. Azt azonban nem lehet elvitatni, hogy a Spock által kifejtett nevelési elvek a könyv megjelenése idején forradalminak számítottak, és manapság is a gyereknevelés alapvető eszköztárába tartoznak. A Csecsemő- és gyermekgondozásból 1998-ig világszerte 50 millió példány kelt el, és 39 nyelvre fordították le. A világon számos anyának nyújtott nagy segítséget a gyermeknevelésben. (Wikipédia)
És a végére ismét egy no comment, ki ne próbáld „jó” tanács – avagy csak egy betű, mégis mekkora hatalmas különbség! Hamarosan jövök az újabbakkal, mert a kommentek alapján úgy tűnik, hogy a kéretlen gyermeknevelési tanácsok tárháza szinte kimeríthetetlen:
„Amíg csecsemő, nem szabad leVágni a körmét, hanem le kell Rágni.” (Anaszti)
A cikk második részére is kíváncsi vagy? Ide kattints!
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
