Miért születnek egyre kisebb babák mostanában? Miért? Születnek?
Az általános közvélekedés szerint, valamiből minél több van vagy minél nagyobb, annál jobb. Kérdés persze, hogy ez az újszülött babák méretére is igaz-e. Az biztos, hogy itt is az arany középút az ideális, mert sok szempontból nem kedvező az sem, ha túl nagy baba készülődik éppen a világra. (A makroszómiáról itt írtam korábban.)
Mostanában viszont éppen ellenkezőleg, egy olyan tendencia látszik kirajzolódni, hogy a babák egyre kisebb súllyal születnek. De mi ennek az oka?
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Érdekes dolog ez a statisztika – és most nem arra a talán Churchillnek tulajdonított idézetre gondolok, mely szerint „csak annak a statisztikának hiszek, amit én hamisítottam”. Hanem arra, hogy akár igaz lehet valami és annak az ellenkezője is. Egyrészt ugyanis egy olyan tendencia látszik kirajzolódni, miszerint manapság nagyobb gyerekek jönnek a világra, mint akár egy-két évszázaddal korábban. Ennek okai nem teljesen tisztázottak, olyan tényezők játszhatnak benne szerepet, mint a jobb életkörülmények, egészségesebb táplálkozás, korszerűbb egészségügyi ellátás és hasonlók. Van viszont a dolognak egy másik oldala: például egy USA-beli statisztika szerint 1990 és 2017 között 3338 grammról 3261 grammra csökkent az újszülött babák születési súlya. És ez legalább annyira rejtélyes – és valószínűleg sok tényezőre visszavezethető – jelenség, mint az ellenkező irányú tendencia.
Természetes, hogy egy ilyen, viszonylag állandónak tűnő trend észlelésekor a szakemberekkel kezdenek spekulálni azon, mi állhat a háttérben. Az egyik feltételezés szerint az, hogy manapság idősebb korban vállalkoznak a nők gyermekszülésre, mint akár nagyanyáink idejében. Az okok keresésekor a másik fő csapásirány az, hogy szerepet játszhat benne a várandósság idejének lerövidüléssel.
De mitől rövidül le egy várandósság?
Természetesen nem magától, hanem orvosi beavatkozás következtében, azaz akkor, ha valamilyen okból megindítják a szülést vagy a várandósság normális idejének letelte előtt császármetszéssel segítik világra babát.
Azt, hogy ebben nagyon is lehet valami, megerősíteni látszanak a statisztikák. Az Egyesült Államoknál maradva (de a trend valószínűleg máshol is hasonló) 1990 és 2013 között a császáros szülések aránya 25 százalékról 31 százalékra, az indított szülések aránya pedig 12 százalékról 29 százalékra emelkedett. A számok azt is mutatják, hogy az orvosok egyre gyakrabban avatkoznak be a szülés természetes menetébe, mégpedig a várandósság normális 40 hetes időtartama előtt, leggyakrabban a 37. és 39. hét között.
Ez pedig értelemszerűen kihat a babák születési súlyára is, hiszen a számok azt is mutatják, hogy szülésre kiírt időpontra a magzat súlya lényegesen nagyobb, mint mondjuk a 37. héten. A várandósság és szülés menetébe való beavatkozás tehát éppen abban a néhány hétben történik a terhesség vége felé, amikor az anyaméhben növekvő magzat súlya arányaiban szinte ugrásszerűen növekszik.
Lehet orvosi oka, de sokszor nincs
Az persze jó dolog, hogy az orvosok közbe tudnak avatkozni, ha a baba valamilyen okból veszélyben van, de a helyzet az, hogy ezeknek a beavatkozásoknak elég jelentős része nem orvosi javallatra, hanem úgynevezett „kényelmi” szempontok miatt történik: például lassabb tempójú szülés esetén türelmetlenségből, vagy mert akár az orvos, akár az anya számára azt tűnik kényelmesebbnek, ha a szülés nem a maga idejében, hanem egy általuk előzetesen alkalmasnak tűnő időpontban indul meg. Ugyan ki ne hallott volna már olyan esetről, amikor az orvos közelgő szabadsága vagy más elfoglaltsága miatt kell egy kicsit „megsürgetni” a babát?
Az Anyás-Apás szüléssel kapcsolatos korábbi cikkeiért ide kattints!
Pedig ez nemcsak azért nem jó dolog, mert ezek a szülések általában nagyobb költséget rónak a kórházakra, mind azok, melyeket hagynak a maguk útján menni, hanem azért is, mert ilyen esetekben nagyobb az anya és a baba kockázata is arra, hogy valamilyen nem várt esemény következik be a szülés közben vagy közvetlenül utána.
Ahhoz persze, hogy kedvező irányú változásokat lehessen elérni, mindenekelőtt ismerni kéne az okokat annak hátterében, miért emelkedik folyamatosan a császármetszések és indított szülések aránya. Az egyik nagyon fontos tényezőnek a laikus sajtóban műhibapereknek nevezett kártérítési perektől való félelem állhat. Valami olyasmi járhat az orvos fejében, amikor azt mérlegeli, hogy akkor most végezzen vagy ne legyen császármetszést, hogy azért jóval ritkábban fognak perbe egy orvost, mert elvégzett egy császármetszést, mint azért, mert nem vagy csak későn végezte azt el. És ebben a gondolatmenetben az orvosoknak valószínűleg jórészt igaza is van sajnos – nálunk is, de különösen az Egyesült Államokban, ahol igen jövedelmező „iparággá” nőtte ki magát orvosi kártérítési perek indítása különböző indokokkal.
P
edig a természet többnyire tudja a dolgát – csak hagyni kellene, és akkor és csak akkor beavatkozni, amikor feltétlenül szükséges.
#szules #csaszarmetszes #inditott_szules
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
