Miért viselkednek jól a gyerekeim másokkal, és miért viselkednek rosszul velem?
A szülőknek ismerős lehet ez a forgatókönyv: a gyerek jól viselkedik az iskolában és udvarias a tanáraival, de délután otthon kiakad. Vagy a barátoknál ismeri a kérem és köszönöm szavakat, ám a családjával szemben udvariatlan, tettleg kifejezetten bunkó. Betartja a szabályokat, ha meglátogatják a szomszédot, de otthon állandóan emlékeztetni kell arra, hogy ne csapkodja az ajtót, ne beszéljen csúnyán és fogadjon szót.
Miért van ez így? És lehet ez ellen bármit is tenni?
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Ebben a témában a legfontosabb mindenekelőtt leszögezni, hogy a gyerekek korán megtanulják, hogy a viselkedésük számít. Még a jól viselkedő gyerekek is rosszul viselkednek időnként.
A gyerekek csak azért rendetlenek és nem fogadnak szót a felnőtteknek, hogy lássák, hogy ilyenkor mi történik. Amikor a kisgyermekek elfáradnak, például egy játszótér vagy egy hosszú nap után az óvodában vagy az iskolában, ingerlékenyek és szófogadatlanok lehetnek. A gyerekek természetüknél fogva kíváncsiak is, és néha tesztelik a szülőket.
Azonban úgy tűnik, hogy vannak gyerekek, akiknek a magatartása tartósabban hagy maga után kívánni valót, amikor otthon vannak. Ahhoz, hogy megértsük ezt a jelenséget, azt kell megértenünk, miért viselkednek úgy a gyerekek, ahogyan viselkednek.
A gyermek viselkedése kezdettől fogva eredményeket vagy visszajelzéseket produkál. A csecsemők például hamar megtanulják, hogy a sírás nagyon hatékony módja annak, hogy jelezzék, ha bajban vannak. A szülők hamar megtanulják, hogy a nedves pelenkát kicseréljék vagy megetessék a csecsemőt, ha a baba sír. Egy mosoly gyakran azt eredményezi, hogy a felnőtt visszamosolyog, gügyög vagy megöleli a csecsemőt. A gyerekek tehát gyorsan rájönnek, hogy viselkedésükkel hatékonyan irányíthatják mások cselekedeteit.
A rossz viselkedés kifizetődik
A gyermekek viselkedését, legyen az kívánatos vagy nem kívánatos, az általa kiváltott következmények befolyásolják. Néha a szülők vagy a testvérek reakciói véletlenül jutalmazhatják a rossz viselkedést, és a gyerekek megtanulják, hogy a nemkívánatos viselkedésnek is lehet hozadéka. Például észreveszik, hogy ha nem azt teszik, amit mondanak nekik, akkor extra figyelmet kapnak a szüleiktől. Ez a figyelem lehet érvelés, megbeszélés, vitatkozás, zsörtölődés vagy az utasítások újra és újra megismétlése. Lehet, hogy a felnőttek ezt nem tekintik „jutalomnak”, de a gyerekek úgy élhetik meg, hogy ilyenkor több figyelmet kapnak anyutól vagy aputól. A gyerekek azt is megtanulhatják, hogy ha nyafognak vagy hisztiznek egy vágyott tárgyért, nagyobb valószínűséggel kapják meg azt.
Sajnos ebben a forgatókönyvben a gyerek a hisztiért kap jutalmat, a szülő pedig azért, ha enged a hisztinek, mert azzal, hogy odaadja a gyereknek például az ipadet, megszűnik a rendkívül irritáló zaj (legalábbis rövid távon). Mivel mind a gyermek, mind a szülő jutalomhoz jut az interakció végén, ez az interakció valószínűleg ismétlődni fog.
Miért jobbak a gyerekek az iskolában?
Amikor a gyerekek kevésbé ismerős emberekkel vannak együtt, nem tudják, hogyan fognak mások reagálni, vagy milyen viselkedésért jár majd jutalom. Ilyen körülmények között gyakori, hogy – legalábbis átmenetileg – kevesebb a nemkívánatos viselkedés.
A gyerekek azért is viselkedhetnek jobban az iskolában, mint otthon, mert a tanároknak nagyon jó eszközök vannak a kezükben. Például a gyerekeket sokféle érdekes tevékenységgel foglalják le, ráadásul a gyerekek viselkedésével kapcsolatos elvárások világosak, és a kívánatos viselkedésért járó jutalom is előre látható (dicséret, jó osztályzat, piros pont). A tanárok gyakorlottan ismerik fel és jutalmazzák a kívánatos viselkedést figyelem, dicséret és néha jelképes jutalmazási rendszerek révén.
A gyerekek hajlamosak utánozni társaik viselkedését, különösen akkor, ha látják, hogy az eredményt hoz, például a tanár figyelmét vagy kiváltságos tevékenységekhez való hozzáférést.
Hogyan segíthetnek a szülők a gyerekeinek, hogy otthon jobban viselkedjenek?
A jó hír az, hogy ha a gyerekek egy környezetben jól viselkednek, akkor tudjuk, hogy otthon is képesek ugyanerre. Néhány apró változtatással általában sokkal jobb viselkedést lehet elérni.
Íme néhány gyakorlatias tipp, amit a szülők tehetnek:
- Alakítsunk ki rutinokat! Legyen például rutinja annak, amikor a gyerek hazaér az iskolából. Ebbe beletartozik, hogy hagyjunk neki időt pihenni, kikapcsolódni, uzsonnázni, majd keressünk neki valamilyen tevékenységet, ami leköti. A rutinok arra jók, hogy segítik az átmenetet egyik tevékenységből a másikba. Még jobb, ha olyan tevékenységet találunk, ami megnyugtat vagy energiát használ fel. Az előbbire példa a színezés, az utóbbira pedig a kinti játék vagy futkározás.
- Állítsunk fel egyszerű házirendet. Legyen néhány egyszerű szabály, amely világos üzenetet közvetít a gyerek számára az elvárásokról.
- Vegyük észre a helyes viselkedést, és éreztessük is a gyerekkel, hogy észrevettük. A pozitív visszacsatolás valószínűbbé teszi, hogy az adott viselkedés később is ismétlődni fog.
- Rendszeresen töltsünk minőségi időt a gyerekkel. Ezt különösen akkor fontos, amikor a gyerek segítségért vagy figyelemért fordul hozzánk. Ez megerősíti abban, hogy ott vagyunk, amikor szüksége van ránk, és nem kell hangoskodnia vagy rendetlenkednie ahhoz, hogy felhívja magára a figyelmet.
Legyenek reális elvárásaink. A változást akkor könnyebb elérni, ha egyszerre csak egy vagy két célra összpontosítunk. Számoljunk időnként visszaesésekkel is, és mindig tartsuk észben:
Egyetlen gyermek (vagy szülő) sem tökéletes!
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
