Mindenem eladtam, hogy 11 gyerekeket fogadhassak örökbe
Egy fiatal nő mindenét pénzzé tette, hogy Indiába utazhasson, ahol egy focicsapatnyi gyermeket fogadott örökbe. Így saját ötéves kisfiukkal együtt már 12 gyereket nevelnek az indiai Delhiben.
A cikk végén összeszedtem az Anyás-Apáson az örökbefogadással kapcsolatban megjelent cikkeket, többek között két nagyon érdekes könyvajánlót is találsz köztük a témában.
Az amerikai New Jersey-ből származó 34 éves Courtney Lalotra egy indiai útról való hazautazás előtt hatalmas döntést hozott: visszatér Indiába, hogy árva gyerekeknek nyújthassa az otthon melegét és biztonságát. Azóta 37 éves férjével nem kevesebb, mint egy focicsapatnyi gyermeket fogadtak örökbe és nevelnek Indiában.
Courtney először 2010-ben járt Indiában, ahol egy nyomorúságos körülmények között működő árvaházban önkéntes segítőként dolgozott. Annyira megindította az ott élő gyerekek sorsa, hogy azzal a határozott céllal utazott haza az USA-ba, hogy hamarosan visszatér Indiába. Ez azonban nem volt annyira egyszerű, mindenekelőtt mindenét pénzzé tette, hogy annyi pénzt összegyűjtsön, hogy hat hónapra kifizesse egy lakás bérleti díját Delhiben és megvásárolhassa bele a legszükségesebb dolgokat.
Azóta 11 árva gyereket – négyüket éppen a koronavírus-járvány alatt – fogadott örökbe indiai párjával, akikkel ötéves vér szerinti kisfiukkal, Adival együtt élnek együtt az indiai nagyvárosban.
„Rögtön arcul csapott a mérhetetlen szegénység, amint ideérkezésem után kiléptem a repülőtér épületéből: az utcán kéregető gyerekek, síró csecsemőjüket ringató asszonyok”
– mesélt arról az időről, amikor először érkezett Indiába, majd az árvaházban szerzett élményeivel folytatta:
„Egy kisgyerekekkel telezsúfolt árvaházban dolgoztam a nyomor kellős közepén. A reménytelenség és elkeseredettség olyan sűrű hálót volt körénk, hogy szinte tapintható volt a kopott falak között.”
Ezekkel az érzésekkel repült haza 2011 márciusában, hogy mindent előkészítsen a költözéshez. A szülei kezdetben komoly fenntartásokkal kezelték a terveit, később azonban mellé álltak, olyannyira, hogy az édesapja még egy szép összegről szóló csekket is kiállított számára a költségek fedezésére. Ez azonban még így sem volt elég, tényleg minden értékét el kellett adnia, köztük az autóját is.
Indiába visszatérve 2014-ben ismerkedett meg jelenlegi férjével Yogesh-sal, majd egy évvel később megszületett közös gyermekük, Adi. Aztán sorban érkeztek hozzájuk az árva gyerekek, mígnem a család mostanra 12 gyermekesre bővült. Courtney azt is elmeséli, hogy a pandémiát Indiában végigélni nagyon különbözött más országok helyzetétől, sokszor kapta el az az érzés, hogy irigyli azokat, akik hazamehetnek onnan és mindent maguk mögött hagyhatnak, amit India jelent. Ő mégis maradt.
„Naponta százával-ezrével árvulnak el gyermekek Indiában, és különösen igaz volt ez a mostani COVID-járvány idején, ami válogatás nélkül tizedelte az embereket, köztük a kisgyerekes szülőket. Az árvaházban élő gyerekek jelentős része teljesen árva, de gyakori az is, hogy a család nem vállalja a félárvává vált apróság további eltartását.”
Döbbenetes sorsok rajzolódnak ki az örökbe fogadott gyermekeik életében. Satya és Shivam testvérek, aztán kerültek állami gondozásba, hogy az apjuk megölte az anyjukat. Legközelebbi hozzátartozójuk a nagybátyjuk, aki már azért sem tudta vállalni a felnevelésüket, mert még maga is szinte gyerek, mindössze 17 éves. A 9 éves Piyush akkor került reménytelen helyzetbe, amikor apja elveszítette azt a soványka megélhetést is, amit riksasofőrként keresett. A 4 éves Krishna anyját kirúgták az állásából, így anyai háttér híján árvaházba adta a kisfiút.
Rajtuk kívül még hét gyermeknek jelenti Courney és Yogesh a családot, a legfiatalabb örökbe fogadott gyerek 3 éves, a legidősebb 17 éves.
Mostanában két könyvet is olvastam az örökbefogadásról. Az „Akiknek két anyja van” című kötet minden érintett szereplő megszólaltatásával az örökbefogadás itthoni helyzetét járja körül. A „Kőbölcső” egy magyar család nem mindig könnyű, sőt időnként pokolian nehéz hétköznapjairól szól, akik egy speciális igényű kislánynak igyekeznek a legjobb nevelőszülei és családja lenni.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
