Mire hazajössz a babával a kórházból, itt lesznek a szüleim is. Ugye nem gond?
A baba születésével sok minden megváltozik. Még fáj mindenhol, császármetszés után még nem gyógyultak be a varratok, a szoptatás is tanulni kell mamának és babának egyaránt – és akkor még nem is beszéltünk a baby bluesról, pláne a szülés utáni depresszióról. Új, izgalmas, ugyanakkor fárasztó, bizonytalan és stresszes minden.
Neked hiányozna, hogy még vendégeket is kelljen kerülgetned és kiszolgálnod, mikor hazaviszitek az újszülöttet?
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Egy fiatal apa szerint például ez nem lehet probléma a felesége számára, és úgy tűnik, nehezen érti meg a szituációt. Egy közösségi oldalon közzétett bejegyzésében kifejtette, hogy hogy a szülei folyamatosan panaszkodtak, amiért nem velük töltötte a karácsonyt, holott korábban mindig közösen karácsonyoztak, ezért szinte kikövetelték, hogy kárpótolja őket.
„Mondtam nekik, hogy nyitott vagyok minden javaslatukra, erre azt javasolták, egy hétre meglátogatnának bennünket rögtön azután, hogy megszületik az első unokájuk. Így legalább egyszerre tudnának velünk is találkozni és az unokájukkal is, két legyet ütnek egy csapásra. Arra gondoltam, miért is ne, hiszen már több mint egy hónapja úgysem láttuk egymást. Azt javasoltam, hogy vegyék máris véglegesnek a meghívást és kezdjék el szervezni az utazást”
– osztotta meg a nagyszülői ötletet a férfi, aki ráadásul úgy mondott igent a felvetésre, hogy nem is beszélte meg mindenórás feleségével a meghívást. Nem nehéz kitalálni, hogy a feleséget mennyire felzaklatta már a gondolata is annak, hogy egy alig pár napos újszülöttön kívül az anyósát és apósát is körbe kell ugrálnia és minden kívánságukat lesnie.
„Ma reggel elárultam a feleségemnek, hogy meghívtam a szüleimet egy hétre, miután hazajön a babával a kórházból. Először csak döbbenten nézett, aztán dühösen kifakadt, mondván: nem gondolom, hogy ezt előbb vele is meg kellett volna beszélnem? Próbáltam megnyugtatni, hogy nem értem, mi a gond ezzel, hiszen szeretik egymást a szüleimmel. De ő kitartott amellett, hogy vendégeket fogadni a legutolsó dolog, amire vágyik az újszülött körüli teendők mellett, pár nappal a szülés után. Arra az érvemre, hogy legalább segítenek neki a nagyszülők, kifejtette, hogy igazán tudhatnám, hogy mennyire fontos a kötődés kialakulása szempontjából az első néhány nap, és hogy ezzel a meghívással pont ezeket az intim napokat raboltam el tőle. Mire azt mondtam neki, hogy ne csinálja már itt a melodrámát, a szüleim nagyon kedves emberek, de szerinte ha valóban kedves emberek lennének, akkor egy ilyen meghívást el sem fogadtak volna, nemhogy ők javasolják. Követelte, hogy mondjam le a meghívást, de azt válaszoltam, hogy nem szívesen tenném, pláne hogy nem is igazán adott rá megfelelő okot, miért kellene ezt megtennem. Azóta nem szól hozzám és úgy tesz, mintha a családom valami elviselhetetlen kényelmetlenséget jelentene a számára, pedig a szüleim valóban kellemes emberek. Kinek van igaza?”
Egy párkapcsolati tanácsadó úgy kommentálta a történetet, hogy a szülés hatalmas változást jelent a nő életében fizikailag, érzelmileg, mentálisan és gyakorlatilag is, ami nyomasztólag hathat rá. Egy támogató partner nagyon sokat segíthet a nehéz időszak átvészelésében, megerősítést nyújthat a nő számára.
„Át kell értékelnünk a szerepeinket: mire van szükségünk nekünk és mire van szüksége a partnerünknek. Ha azt feltételezzük, hogy egy olyan jelentős életmódváltás után, mint a gyermekvállalás is, a dolgok a megszokott módon folytatódnak, az árthat a kapcsolatnak és gyengítheti a bizalmat. A változásokhoz párként való közös alkalmazkodás elengedhetetlen, amihez empátiára, megértésre és nyitottságra van szükség”
– fogalmazott, majd hozzátette, hogy a szülővé válás mindannyiunktól más-más változást követel meg. Különösen nehéz a helyzete az elsőgyermekes anyáknak, akik még nem tudják, mire számíthatnak mentálisan, fizikailag és érzelmileg, és ez növeli az igényt a megértésre, a bizonyosságra, a határok tiszteletben tartására, a térre és a magánéletre. Az anya minden energiáját lehetőleg saját magára és a baba jóllétére kell összpontosítania. Természetesen minden ember más, ezért következetes és nyílt kommunikációra van szükség a partnerek között, hogy egyezségre jussanak arról melyiküknek mire van szüksége és mit szeretne.
„Azt javasolnám, hogy ha az apa azt szeretné, hogy a családtagok meglátogassák őket, próbáljon meg meghatározni egy időtartamot, ameddig maradhatnak. Természetes, hogy a nagyszülők látni szeretnék a babát, de a hosszas vizit kimerítő vagy stresszes lehet az újdonsült szülők számára. Ezért talán fél órára vagy egy órára jöjjenek át, olyan időpontban, ami mindenki számára megfelel”
– mondja a coach, aki azt is hozzátette, hogy a leghasznosabb kérdés, amit az apák ilyenkor feltehetnek maguknak:
„Mire van szüksége a páromnak?”
Ha bizonytalanok a válaszban, akkor legjobb, ha hangosan is kimondják a kérdést a párjuknak.
Fotó: Dreamstime
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
Véleményem szerint az apukának ezt előszőr a párjával is meg kellett volna beszélni, másfelől pedig ha már igy alakult ki kellene belőle hozni a legjobbat, nem kellene ekkora drámát keríteni köré. Manapság szerintem mindent túl gondolnak. Nekem két felnőtt gyerekem, van mikor ők születtek is jött a család, de se nekem se a páromnak eszébe se jutott , hogy ne engedjük őket megnézni az unokájukat. Csak egy kérdés akinek még nincs saját lakása mikor gyereke születik és a szülei lakásába viszi haza a babát, ott is ott van a család és nem egy hétig, nem hinném , hogy emiatt nem alakul ki kötödés anya és gyereke között. Azt sem hinném , hogy a fiú szülei elvárják azt , hogy körül ugrálja és kiszolgálja őket mikor hazamegy a kórházból a babával, sőt inkább segítenének neki, hogy csak a babával tudjon foglalkozni. Nem szabad ennyire tragikusan felfogni a dolgokat, mert az ilyen dolgokból életre szóló sértődések tudnak kialakulni. A mai párok túl sok baromságot olvasnak a netről, amit el is hisznek , ahelyett hogy kicsit lazábban és vidámabban élnének.
Teljes mértékben egyetértek Adreával.
Én például nagyon örültem, hogy ott voltak és segítettek. Nem volt traumás élmény, hogy egy nagyi fürdette meg először a picit. Legalább láttam, hogy mire is vigyázzak. Mindenből igyekeztem tanulni amit mondtak vagy tettek. A maiak szerintem féltékenyek mindenre és mindenkire. Azt hiszik, hogy minden mozzanatra emlékezni fognak. Nem nem. Utána, meg mikor kidőlnek a sok feladattól, akkor meg neheztelnek ha nem olyan lelkesek a nagyik. A család a nagyikkal az igazi. Ha kirekesztő a viselkedés, akkor lehet egyedül megoldani mindent. Lehet depizni, hisztizni.