Mit nyelt le a gyerek? – avagy amikor a mentős legóra lép
Jobban fáj legóra lépni, mint üvegszilánkra vagy parázsra – ezzel valószínűleg minden szülő egyetért, aki lépett már legóra (lehetőleg akkor, amikor a baba éppen nagy nehezen elaludt, még akkor is, ha az üvegszilánkba lépés vagy a tűzön járás „élményét” még nem volt alkalma megtapasztalni. Ám pár napja egy mentős megkönnyebbülve sóhajtott fel, amikor egy kisgyerekes családban intézkedve rálépett egy aprócska legódarabkára.
A vicces, ám sok ponton mégis elgondolkodtató történetet az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) osztotta meg a Facebook-oldalán. Érdemes elolvasni a kommenteket is és leszűrni a tanulságokat. A sztori mindenesetre jó apropó, hogy beszéljük arról, mit kell tenni – vagy nem tenni –, ha egy kisgyerek lenyel valamilyen apró játékot vagy más idegentestet.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
„Rémült szülők kérték a mentők gyors segítségét múlt héten Veszprém vármegyébe, mert úgy vélték, 1 éves gyermekük lenyelhetett egy legódarabot. A gyermek nagytestvére apukájuk segítségével játszott az építőjátékkal, azonban a 3500 darabos vár megépítésében egy ponton elakadtak egyetlen hiányzó darabka miatt, amit sehol sem találták. A szülők nagyon megijedtek, hogy az éppen szundikáló kisebbik fiuk nyelhette le a játékot valamikor, így az életmentők segítségét kérték. Bajtársaink perceken belül helyszínre érték, ám mikor megkezdték volna a kisfiú vizsgálatát, mentőápoló bajtársunk rálépett éppen arra a darabkára, amit órákon keresztül hiába keresett mindenki. A mentők és a család is megkönnyebbültek, mivel ellátásra végül nem volt szükség. További balesetmentes játékot kívánunk!”
A hozzászólások jelentős része azt firtatta, hogy a kétségkívül mulatságos – és szerencsére happyenddel végződött – sztori melyik pontja indokolta a mentőhívást, hiszen nem állt fenn közvetlen vészhelyzet, sőt abban sem lehetettek bizonyosak a szülők, hogy valóban lenyelt-e kisebb gyermekük bármit is – mint ahogyan a végén szerencsére kiderült, hogy nem is.
„Újabb teljesen indokolatlan vonulással járult hozzá a magyar társadalom az év végi 2 millió kivonuláshoz, amire büszke a mentőszolgálat. Most jut eszembe, hogy 2 napja nem találom a kislányom egyik játékát, úgyhogy hívom is őket.”
Mások arra adtak tanácsot, mit kellett volna tenniük a szülőknek ahelyett, hogy pánikba esve azonnal mentőt hívnak:
„Először talán szét kellett volna jobban nézni a legódarabka után, illetve meggyőződni arról, hogy valóban vészhelyzet van-e, nem rögtön mindenért mentőt hívni, fejvesztve pánikolni (mondjuk, ha semmi nem utal arra, hogy a gyerek lenyelte a legót, nem értem a pánik pontos okát). Be lehet menni szakrendelésre, ügyeletre stb. Ja, hogy újraélesztéshez csak később ér ki a mentő, mert hasonló “top” eseteket lát el az összes közeli mentőegység?! Ja, azok így jártak, itt legalább a szülők megnyugodtak…”
Egy kommentelő szerint az ügyelet akár telefonon is megnyugtatta volna a szülőket, ha őket hívják:
„A szülők felhívhatták volna az ügyeletet és megkérdik, ilyenkor mi a teendő. Ha nem áll fenn fulladásveszély, vagy azt mondják, fáradjanak be röntgenre, vagy azt tanácsolják nekik, hogy figyelni kell a székletet pár napig, hogy távozott-e a legó.”
Volt, aki megértőbben viseltetett a pánikba esett szülők iránt:
„Nem kell azért a szülőket elítélni… mikor azt hisszük, hogy baj van a gyerekünkkel, az ijedtség gyakran felülírja a józan észt. Nálunk is nemrég történt olyan, hogy kiesett a 11 hónapos kislányom fülbevalója, és a férjem meg a nagylányom égen földön keresték az egész házban, de nem találták sehol. Én meg beléptem a nappaliba, lenéztem a szőnyegre, és pont ott volt a lábam előtt. Nevettünk is rajta, hogy egy másodperc alatt „megtaláltam”. De én is meg voltam ijedve, mert eszembe jutott, hogy lenyelhette vagy hogy le fogja nyelni, ha véletlenül ő találja meg. Mondjuk, én nem hívtam volna mentőt ezért, de nem vagyunk egyformák.”
Amiért tulajdonképpen idehoztam ezt az esetet, az az, hogy a kommentek alapján megdöbbentő, hogy sokan még mindig nincsenek tisztában azzal, hogy a gombelem – és úgy általában az elem – nem egy a sokféle apró tárgy közül, amit a kisgyerek a szájába vehet. És sajnos egy komment szerint az egészségügyi dolgozók között is még mindig vannak olyank, akik sürgős továbbképzésre szorulnának a lenyelt elemek veszélyeiről:
„Nálunk egyszer egy gombelemet nyelt le a lányom. Bevittük, megvizsgálták, és tényleg ott volt. Az orvos mondta, hogy 1-2 nap és kijön a kakival, és a fém nem oldódik fel olyan könnyen. Ezért semmi extra ellátást nem tartottak szükségesnek. Pár napig „elemmel ment a gyerek”.
Több kommentelő is igyekezett azonnal eloszlatni azt a veszélyes félreértést, hogy gomb vagy gombelem, egyre megy:
„A gombelem az más kategória. Életre szóló károsodásokat tud okozni.”
Arról, hogy miért extrán veszélyes, ha a gyerek lenyel egy gombelemet vagy más elemet, és ilyenkor miért szükséges gyors orvoshoz fordulás akkor is, ha a tárgy mérete vagy alakja egyébként nem adna okot az aggodalomra, itt és itt olvashattál korábban az Anyás-Apáson.
És végül általánosságban, mi a teendő, ha a gyerek lenyelt egy legót. Vagy egy gombot. Vagy bármi mást, ami nem elem:
A lenyelt tárgyak nagy része ártalmatlanul végighalad az emésztőrendszeren. Ilyenek például a kisebb kavicsok és érmék, üveggolyók, apró műanyag játékok darabkái. Ilyen esetekben, amennyiben gyermeked panaszmentes, nincs sürgős teendő. Javasolt a széklet rendszeres ellenőrzése az idegentest távozásáig, illetve ajánlott rostgazdag étrendet tartani és a folyadékbevitelt forszírozni az idegentest kiürülésének megkönnyítése céljából.
Háziorvosi vizsgálat szükséges, ha
- a lenyelt tárgy nem távozik a széklettel néhány napon, legkésőbb egy héten belül;
- a tárgy lenyelését követő napokban gyermekednél hasfájás, hányinger, hányás, véres széklet vagy láz jelentkezik.
Amit semmiképpen ne tegyél:
Ne hánytasd a gyermeked idegentest lenyelését követően, mert ezzel súlyos sérülést okozhatsz!
Forrás: OMSZ/Facebook
Fotó: Freepik, OMSZ
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
