Mit szólnál, ha mesterséges méhbe kerülne a korababád?
Döbbenetes újdonságokkal áll elő az orvostudomány szinte minden héten. Ezek közé tartozik a mesterséges méh. Első hallásra talán a terhesség teljes kiviselésére alkalmas méhre gondolhatnánk, ez azonban teljesen más: egy olyan „biozsák”, mellyel a lehető legtökéletesebben igyekeznek utánozni az anyaméhben uralkodó állapotokat. Ha eredményre vezetnek a fejlesztések, akkor egy ilyen mesterséges méhben, biozsákban vészelhetnék át a pici koraszülött babák azt az időszakot, amit még az anyaméhben kellett volna eltölteniük, ez valamiért mégis kudarcot vallott.
A mesterséges méh azonban számot bioetikai kérdést is felvet, például azt, hogy meddig avatkozhatunk be a természet rendjébe, illetve hogy mikortól etikus egy „emberkísérlet”.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
De rögtön az elején „a legnagyobb kihívást jelentő kérdés, amire választ kell adni, hogy mennyi ismeretlen elfogadható” egy új, kísérleti orvosi eljárás alkalmazásakor – ahogyan az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) bizottsági ülésén fogalmazott An Massaro, az FDA vezető neonatológusa. A kérdés annál is inkább aktuális, mert a kutatás egyre inkább az embereken végzett kísérletek felé halad a laboratóriumi tesztek felől. A kísérleti alanyok pedig ez esetben picike korababák.
Mi az a mesterséges méh?
A mesterséges méh egy kísérleti orvosi eszköz, amelynek célja, hogy az anyaméhhez minél inkább hasonló környezetet biztosítson a különösen korán érkezett, nagyon kis súlyú koraszülöttek számára. Több technológia is fejlesztés áll a célra, a legtöbb esetében a csecsemő egy átlátszó „biozsákban” lebegne, folyadékkal körülvéve. Az elképzelés szerint a koraszülöttek a születés után néhány héten át ennek az eszköznek a belsejében folytathatnák fejlődésüket, hogy „amikor kikerülnek az eszközből, javuljanak a túlélési esélyeik, és a hagyományos kezelés kevesebb szövődmény fenyegesse őket” – mondja George Mychaliska, a Michigani Egyetem gyermeksebésze.
A módszer megértéséhez tudni kell, hogy a nagyon korán érkezett koraszülöttek túlélésének egyik fő korlátozó tényezője a tüdő fejlődése. A mesterséges méh például azt is biztosíthatná, hogy ahelyett, hogy levegőt kellene belélegezniük, a mesterséges méhet laboratóriumi körülmények között előállított magzatvízzel töltenék meg, amely utánozza azt a magzatvizet. A neonatológusok vékony katétereket vezetnének be a köldökzsinórban lévő vérerekbe, hogy a baba vére egy mesterséges tüdőn keresztül keringve oxigénhez jusson.
Az EXTrauterine Environment for Newborn Development (EXTEND) nevű, embereken való teszteléshez legközelebb álló eszköz a csecsemőt egy laboratóriumban előállított magzatvízzel töltött tartályba zárja. Alan Flake és Marcus Davey találta fel a philadelphiai gyermekkórházban, és a Vitara Biomedical fejleszti.
Más kutatók is dolgoznak a mesterséges méhen, bár ők egy kicsit lemaradva. Ausztráliai és japán tudósok az EXTEND-hez nagyon hasonló rendszert fejlesztenek. Európában a Perinatal Life Support projekt dolgozik a saját technológiáján. Kanadában pedig a kutatók malacokon tesztelik a mesterséges méh saját változatát. A Michigani Egyetem kutatói hasonló technológián dolgoznak, amelyet olyan koraszülötteknél kívánnak alkalmazni, akiknél a hagyományos terápiák valószínűleg nem használnak. Ahelyett, hogy folyadékban lebegnének, a csecsemőknek csak a tüdejüket töltenék meg. Ez egy olyan rendszer, amelyet viszonylag kevés módosítással a meglévő intenzív osztályokon is lehetne használni.
Mikor fogják ezt a technológiát embereken tesztelni?
Az EXTEND rendszerben használt technológiát már tesztelték báránymagzatokon, eddig mintegy 300-on, jó eredményekkel. A bárányok három vagy akár négy hétig is képesek túlélni és fejlődni a zsákban.
Az emberi teszteléshez a vállalatnak vizsgálati eszközre vonatkozó mentességre van szüksége az FDA-tól. Egy júniusi találkozón az eszközt kifejlesztő Aan Flake annak a reményének adott hangot, hogy a Vitara szeptemberben vagy októberben készen állhat arra, hogy ezt a mentességet megkapja. A szeptemberi tanácsadó bizottsági ülésen azonban, amikor Flake-nek egyenesen nekiszegezték a kérdést, hogy a technológia mennyit fejlődött tavasz óta, nem volt hajlandó válaszolni. Ahhoz, hogy zöld utat kapjon egy vizsgálat, az FDA tisztviselőinek meg kell győződniük arról, hogy azok a babák, akiken kipróbálják az EXTEND-et, valószínűleg profitálnak a rendszerből, és hogy legalább olyan jól fognak járni, mint azok a babák, akik a jelenlegi standard ellátást kapják.
Hogyan néznének ki az első humán tesztek?
Az eljáráshoz gondosan megkoreografált átültetésre van szükség. A babát először is császármetszéssel kell világra hozni, és azonnal csöveket kell bevezetni a köldökzsinórba, mielőtt a folyadékkal töltött tartályba helyeznék.
A technológiát valószínűleg először a 22. vagy 23. héten született korababáknál alkalmaznák, akiknek nincs sok más lehetőségük.
„Nem akarunk olyan újszülöttet erre az eszközre helyezni, aki egyébként profitálna a hagyományos terápiából is”
– mondják a fejlesztők. A 22. terhességi héten a magzatok aprók, gyakran kevesebb mint egy kilót nyomnak. A tüdejük pedig még csak fejlődőben van. Amikor a kutatók a 2013 és 2018 között született csecsemőket vizsgálták, a túlélés 30 százalék volt azok körében, akiket 22 hetes korukban újraélesztettek. Ez a szám a 23. hétre közel 56 százalékra emelkedett. Az ebben a szakaszban született, de túlélő csecsemőknél pedig megnövekedett az idegrendszeri fejlődési problémák, az agyi bénulás, a mozgásproblémák, a halláskárosodás és más fogyatékosságok kockázata.
A prognózis is nagymértékben változik babánként, számos tényezőtől függően:
„A lányok jobban teljesítenek, mint a fiúk. A nagyobbak jobban teljesítenek, mint a kisebbek”
– mondja Mark Mercurio, a Yale School of Medicine neonatológusa és gyermekgyógyász bioetikusa. A kérdés tehát az, hogy:
„Mennyire kell rossznak lennie a prognózisnak a jelenlegi terápiával ahhoz, hogy indokolt legyen a mesterséges méh alkalmazása?”
Erre a kutatók is mindennál jobban szeretnének választ kapni.
Melyek a mesterséges méh kockázatai?
A legkisebb csecsemőknél az egyik állandó aggodalom az agyvérzés. Ez számos tényezőnek köszönhető: leginkább az agy éretlenségének és részben az orvosi kezelésnek. A mesterséges méhben lévő csecsemőknek viszont vérhígítót kellene kapniuk, hogy megakadályozzák a vérrögök kialakulását ott, ahol a csövek a testbe lépnek, ami jelentősen tovább fokozná az agyvérzés kockázatát.
Ráadásul ez nem csak a babáról szól. Ahhoz, hogy mesterséges méhbe kerülhessenek, a magzatokat császármetszéssel kell világra hozni, ami az anyát nagyobb fertőzés- és vérzésveszélynek teszi ki. A császármetszéssel történő szülés a későbbi terhességekre is hatással lehet.
Tehát ha ez működik, akkor a babákat teljesen az anyaméhen kívül is fel lehetne nevelni?
A közeljövőben biztosan nem. Talán soha. Egy 2022-ben megjelent tanulmányban Flake és kollégái ezt a forgatókönyvet „technikailag és fejlődési szempontból naiv, ugyanakkor szenzációsan spekulatív vágyálomnak” nevezték. A probléma kettős. Először is, a magzati fejlődés egy gondosan megkoreografált folyamat, amely a terhes szülő teste és a magzat közötti kémiai kommunikációra támaszkodik. Még ha a kutatók meg is értenék a magzati fejlődéshez hozzájáruló összes tényezőt – márpedig nem értik , akkor sincs garancia arra, hogy ezeket a körülményeket képesek lesznek reprodukálni.
A második kérdés a méret. A kifejlesztés alatt álló mesterséges méhrendszerek esetében az orvosoknak egy kis csövet kell bevezetniük a csecsemő köldökzsinórjába, hogy oxigénnel telített vért juttassanak a magzatba. Minél kisebb a köldökzsinór, annál nehezebbé válik ez.
Vannak-e etikai aggályok?
Rövid távon aggályok merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy miként lehet biztosítani, hogy a kutatók megfelelő tájékoztatáson alapuló beleegyezést kapjanak a szülőktől, akik esetleg kétségbeesetten próbálják megmenteni a gyermeküket.
„Ez egy olyan kérdés, amely az utolsó esélyt jelentő terápiák esetében mindig felmerül”
– mondja Vardit Ravitsky, bioetikus és a Hastings Center, egy bioetikai kutatóintézet elnöke.
Ha a mesterséges méhek működnek, még több jelentős kérdés fog felmerülni. Ha ezeket az eszközöket a túl korán született csecsemők megmentésére használják, „ez nyilvánvalóan egy potenciálisan csodálatos technológia” – mondja Ravitsky. De mint minden technológia esetében, más felhasználási módok is felmerülhetnek. Képzeljük el, hogy egy nő meg akarja szakítani a terhességét a 21. vagy 22. héten, és ez a technológia rendelkezésre áll. Hogyan befolyásolná ez egy nő jogát arra, hogy eldöntse, kihordja-e terhességét?
„Amikor azt mondjuk, hogy a nőnek joga van a terhességmegszakításhoz, akkor arra a jogra gondolunk, hogy fizikailag elváljon a magzattól? Vagy arra a jogra gondolunk, hogy ne váljon biológiai anyává?”
– teszi fel a nehezen megválaszolható kérdést a bioetikus.
Mivel a technológia még korai stádiumban van, az utolsó kérdés talán erőltetettnek tűnik, de érdemes már most elgondolkodni a következményeken. Elizabeth Chloe Romanis, aki az Egyesült Királyságban, a Durham Egyetemen az egészségügyi jog és a bioetika tanulmányozásával foglalkozik, a tanácsadói ülésen azzal érvelt, hogy „a testen kívüli terhesség alatt álló entitás egyedi emberi entitás”, amelynek más igényei lehetnek, és más védelmet igényelhet. Ravitsky szerint a mesterséges méh megjelenése mindenféle kérdést felvet:
„Mi a magzat, mi a csecsemő, mi az újszülött, mi a születés, mi az életképesség?”
E kérdéseknek etikai, de jogi vonatkozásai is vannak.
„Ha nem kezdünk el ezen gondolkodni már most, akkor később rengeteg ellentmondással és aggállyal kerülünk szembe”
– mondja.
Forrás: MIT Technology Review
Fotó: Freepik
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
