Mit tegyünk, ha barátja rossz hatással van a gyerekre?
Bizonyára már sokunkkal előfordult, hogy a gyerekünk olyan új baráttal állított haza, akit rögtön szerettünk volna az ajtón kívül tudni, vagy egy régebbi barátról idővel derültek ki olyan dolgok, ami miatt kezdtük rossz szemmel nézni a barátságot. Mit tegyünk ilyenkor?
Lehet, hogy gyorsan kiszaladna egy megjegyzés a barátról vagy barátnőről, de a szakértők ehelyett néhány más dolgot javasolnak.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
A gyermekeink tőlünk, a szüleiktől tanulják meg az első leckéket a helyes és helytelen viselkedésről. Azzal adjuk át az értékeinket, hogy elmondjuk nekik, mit tegyenek és mit ne tegyenek, és ami még erősebb, a példamutatással. Ahogyan látják, hogy mi hogyan bánunk másokkal, úgy hajlamosak a gyermekeink a saját életükben is bánni az emberekkel.
De ahogy a gyerekek iskolába kerülnek, és egyre kevesebb időt töltenek közvetlen felügyeletünk alatt, az univerzumuk középpontja eltolódik a szülőkről. A társaik gondolatai és véleménye egyre nagyobb vonzerőt gyakorol rájuk, ahogy haladnak a kamaszkor felé.
Mindez egészséges és normális, de a szülők számára, akik talán még maguk is keresik saját szerepüket, ez bonyolult helyzet lehet. Mit tegyünk, ha úgy tűnik, hogy gyermekünkre egy barátja vagy kortársa gyakorol negatív befolyást? Hogyan hozzuk ezt szóba gyermekeinknél, miközben tiszteletben tartjuk függetlenségüket, és arra bátorítjuk őket, hogy önállóan oldják meg a problémákat?
Itt két szakértő oszt meg tippeket azoknak a szülőknek, akik ebbe a helyzetbe kerültek.
Figyelj oda a gyermeked viselkedésében vagy érzelmi életében bekövetkező változásokra.
Még ha nem is mondanak el mindent, ami a napjuk során történik, te ismered a gyerekedet. Ha úgy érzed, hogy valami „nem stimmel”, akkor arra érdemes odafigyelni.
„Feltűnhet, hogy megváltozik az iskolához, az osztályzatokhoz, a tanulmányokhoz és a jövőbeli céljaikhoz való hozzáállásuk. Ez a megjelenésükre, érdeklődési körükre vagy hobbijaikra is hatással lehet. Az is előfordulhat, hogy kevésbé érdeklődnek a korábbi barátságok iránt, és negatívan viselkednek a barátok és a családtagok körében.”
Természetesen gyermeked barátságaiban is lehetnek hullámhegyek és hullámvölgyek, és nem lehet – és nem is kell – minden apró változáson fennakadni. Fontos, hogy gyermekednek lehetősége legyen megtanulni, hogyan kezelje a konfliktusokat és a társaival való kapcsolataiban bekövetkező változásokat.
„A barátságok dinamikusak, és míg az egyik nap a dolgok zűrösnek tűnhetnek, másnapra elsimulhatnak a konflkítudok.”
Ha azonban azt veszed észre, hogy a gyermeked hangulata megváltozik vagy másképp viselkedik egy bizonyos barátjával kapcsolatban, azt érdemes tovább vizsgálni.
Hajlamosak vagyunk úgy gondolni egy barát vagy barátnő általi rossz befolyásra, hogy az magában foglalja a kábítószerrel való visszaélést, de vannak más módok is, amelyekkel a gyerekek lehúzzák egymást.
„Ezek közé tartozik az is, ahogyan a környezetükben lévő felnőttekkel (tanárokkal, szülőkkel, nagyszülőkkel, edzőkkel), valamint a kortársakkal és testvérekkel beszélnek. Ezek lehetnek negatívabb, sértő vagy ítélkező kijelentések, vagy mások megjelenésén gúnyolódnam vagy megpróbálják megszégyeníteni vagy zavarba hozni őket mások előtt.”
Az ilyen változásokra érdemes odafigyelni, de nem érdemes azzal nyitni a beszélgetést, hogy kijelented gyermekednek: szerinted egy barátja rossz hatással van rá.
Kezdd azzal, hogy meghallgatod.
Ahhoz, hogy jobban megértsd a helyzetet, fontos, hogy képes legyél ítélkezés nélkül meghallgatni, amit a gyermeked a barátságáról mond. Lehet, hogy nem tanácsra van szükségük, hanem arra, hogy valaki meghallgassa.
„A nagyobb gyerekeknek általában nincs szükségük arra, hogy beavatkozzunk, kivéve, ha éppen zaklatják őket, vagy ha ők zaklatnak valakit.”
A gyerekek gyakran maguk is képesek elvezetni magukat a megoldáshoz. Lehet, hogy nem kell hozzá más, mint néhány jól időzített bólintás vagy néhány bátorító mondat.
Kerüld az ítélkezést.
Inkább fogalmazz valahogy így: „Észrevettem, hogy sok időt töltesz X-szel. … Aggódom amiatt, hogy megváltoztál, mióta többször vagytok együtt. Úgy veszem észre, hogy több időt töltesz a szobádban, kizárod a húgodat azokból a dolgokból, amiket korábban szívesen csináltatok együtt, és a jegyeid is romlottak.”
Ha megtartod magadnak az ítélkezést, lehetőséget adsz a gyermekednek, hogy válaszoljon anélkül, hogy védekezni kezdene saját tetteivel vagy a barátjával kapcsolatban. Ez növeli annak az esélyét, hogy a beszélgetésetek eredményeként új megvilágításban lát valamit.
Tegyél fel érdeklődő kérdéseket.
Ismét fontos, hogy félretedd a saját véleményét, és jelezd, hogy valóban nyitott vagy arra, hogy megváltoztasd a véleményedet a gyerektől hallottak fényében.
„Próbálj meg kíváncsian kérdezni és semlegesen megfigyelni, szemben a kioktatással és az ítélkező hangnemmel.”
Az egyik stratégia ennek megkönnyítésére az, ha a mondatokat a „vajon” szóval kezdjük. Például: „Kíváncsi vagyok, mit érzel Mátéval kapcsolatban. Észrevettem, hogy mostanában sokat veszekedtek.” Az így megfogalmazott megfigyelések „lehetővé teszik a gyerekeink számára, hogy elgondolkodjanak azon, hogyan érzik magukat, és velünk együtt találjanak ki néhány megoldást” – javasolja a szakértő.
Miután ezeket a beszélgetéseket lefolytattad a gyerekeddel és kifejezted aggodalmadat a megváltozott hangulat vagy viselkedés miatt, fontos, hogy egyet hátralépj és hagyd, hogy a következő lépéseket ő maga tegye meg.
„Ez lehetőséget ad gyermekednek arra, hogy megtanulja, hogyan gondolkodjon kritikusan az életében lévő emberekről, hogyan fejlesszen ki jó ítélőképességet és a döntéshozatali készséget, majd hogyan vigye azt végig. Szülőként nehéz lehet végignézni, ahogy a gyermeked küszködik, de ez egy nagyon fontos jövőbeli életkészség.”
Ne kritizáld a többi gyereket vagy a szüleiket.
Hihetetlenül csábító lehet, hogy ítélkező dolgokat mondj egy másik gyerekről vagy a szüleiről, de ezeket a gondolatokat tartsd meg magadnak vagy esetleg egy terapeutának vagy egy megbízható barátnak vezesd le. Soha nem tudhatod a teljes történetet egy másik gyerekkel vagy szülővel kapcsolatban.
Ne habozz cselekedni, ha az indokolt.
Ha azt gyanítod, hogy gyermekedet esetleg zaklatják vagy ő zaklat másokat, akkor feltétlenül lépj közbe.
„Általánosságban elmondható, hogy ha valaki erős közösségi pozícióból kitartóan és szándékosan kegyetlenkedik és másokat is beszervez, akkor itt az ideje beavatkozni.”
Ez magában foglalhatja a másik gyermek szüleivel való kapcsolatfelvételt, vagy a tanár, az iskolai tanácsadó vagy az edző segítségét a helyzet kezelésében.
„Túl fontos vagy nekem ahhoz, hogy elveszítselek egy egészségtelen barátság miatt” – javasolja a szakértő. hogy ezt mondd. – Ez az igazi üzenet. Nem arról van szó, hogy tönkreteszed a gyermeked életét azzal, hogy közbelépsz, hanem arról, hogy túlságosan törődsz és szereted őket ahhoz, hogy végignézd, ahogy valaki negatív hatással van rájuk.”
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
