Mit tudnak a seregélyek a bölcsőhalálról?
„Néha messzire taszítunk másokat, hogy megtudjuk, visszatérnek-e” – ez a mondat az „A seregély” című filmben hangzik el, ami veszteségről, gyászról, őszinteségről, összekapaszkodásról és továbblépésről szól.
Egy bölcsőhalált halt kisgyerekről és egy seregélyről.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
A film alapszituációja, hogy egy házaspár látszólag egészséges babája minden nyilvánvaló ok nélkül meghal. A történet egy évvel a tragédia után indul, amikor a pár mindkét tagja másként próbálja feldolgozni az iszonyatos veszteséget: a férj, Jack (Chris O’Dowd alakítja) egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után önként bevonul egy mentális betegeket kezelő szanatóriumba, míg a feleség, Lilly (az eddig inkább vidám filmekből és komikus szerepekből ismert Melissa McCarthy játssza) inkább a mindennapokban keres menedéket. Nap közben egy szupermarketben dolgozik, majd szabadidejében az elvadult kertet próbálja megzabolázni egy kicsit. Ennek során kerül többször is összetűzésbe egy kitartóan és agresszívan támadó seregéllyel, akit sehogy nem tud elűzni. Közben rendszeresen látogatja a férjét a szanatóriumban, és nemcsak egy külső szemlélőnek, hanem neki magának is úgy tűnik, hogy aktívan részt vesz a közös gyászfeldolgozásban és tevékenyen hozzájárul férje mielőbbi gyógyulásához.
Ahhoz a gyógyuláshoz, ami nem könnyű, mert – ahogyan Jack fogalmaz:
„Mindenki azt várja tőlem, hogy visszatérjek korábbi önmagamhoz, de én már soha nem leszek ugyanaz, aki előtte voltam.”
Pedig ez csak a látszat, a felszín, nem pedig a valódi megoldás. Ráadásul Jack – teljesen indokolatlanul és irracionális módon – önmagát hibáztatja a kislányuk haláláért („Ha akkor felébredtem volna!”). Mert úgy vagyunk összerakva, hogy nem tudjuk elfogadni, hogy szörnyűségek úgy is történhetnek, hogy senki nem hibás benne, hogy megtörténhetnek – hangzik el a filmben.
De Lilly helyzete sem könnyű, noha úgy tűnhet, hogy a mindennapi teendők közepette könnyebben továbblép. Bár sok idő múlva, de valakinek egyáltalán eszébe jut, hogy feltegye neki a kérdést:
„És ön hogy van?”
Jack pszichiátere szegezi neki a kérdést egy látogatás alkalmával, de Lilly hárít és meg van róla győződve, hogy nincs szüksége segítségre, hiszen enélkül is boldogul, és neki egyetlen feladata van: segíteni és támogatni a férjét a feldolgozásban, elfogadásban és továbblépésben.
„Mindenki éli az életét, mintha semmi sem történt volna. Én viszont szeretnék egy kicsit kiszállni.”
Ám azért mégis elkeveredik valahogyan a doktornő által javasolt pszichológushoz, akiről azonban kiderült, hogy az emberek lelki betegségeiről átnyergelt az állatok gyógyítására, vagyis – ahogy Jack fogalmaz – „csak” egy „agykurkászból lett lódoktor”. Mégis ez a lódoktor az, aki sok mindenre rávezeti előbb Lillyt, majd Jacket is.
Hogy mi a varázsszó (pontosabban két varázsszó), az a filmből kiderül, de annyit elárulok, hogy az egyik az őszinteség. És az is kiderül, ki nyeri meg az agresszív kismadárral vívott háborút.
(A filmet 2021-ben mutatták be, és a Netflixen megnézheted.)
A bölcsőhalálról itt és itt olvashatsz bővebben.
Ez a cikkünk pedig arról szól, hogyan élik meg a veszteséget és a gyászt az apák.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
