Néma szeretetnyelv: bőrkontaktus a megszületés után
Manapság szerencsére már egyre szélesebb körben elterjedt gyakorlat a szülészeteken, hogy nem sokkal a baba születése után az apát vagy a szülésnél jelen lévő más személyt is arra bátorítják, hogy közvetlenül a mellkasára tegye az újszülöttet. Ezt a bőr-bőr kontaktust gyakran „kenguruzásnak” is nevezik, mivel azt utánozza, ahogyan a kenguruk melegséget és biztonságot nyújtanak újszülött kölykeiknek.
Az anyákat már évtizedek óta bátorítják erre, de sokuknál nincs is erre szükség, hiszen ösztönösen ezt teszik a szülés után. A szülés utáni közvetlen bőrkontaktus bizonyítottan segíti az anya és a baba kapcsolatát és a szoptatást.
Mit mondanak tehát a bizonyítékok a kenguruzásról a többi szülő számára?
Egyre több kutatás bizonyítja, hogy a kenguruzás mind a baba, mind a szülő számára előnyös.
Egy tanulmány, amely a kortizol nevű stresszhormon szintjét és a vérnyomást mérte újdonsült apáknál, azt találta, hogy azoknál az apáknál, akik először tartották bőr-bőr kontaktusban a babájukat, jelentősen csökkentek a fiziológiai stresszreakciók. Egy másik, tajvani tanulmány vizsgálatban apák és újszülöttek bevonásával is azt találták, hogy ez a gyakorlat előnyös a kötődés szempontjából.
Ezek a vizsgálati eredmények is megerősítik a bőr-bőr kontaktus pozitív hatásait az apák későbbi viselkedésére a megismerés, beszélgetés, érintés és gondoskodás tekintetében, valamint az apa-újszülött kötődés fokozására. A Dél-Ausztráliai Egyetem munkatársával, Qiuxia Donggal közösen írt tanulmány megállapította: a tanulmányok a kenguruzás számos pozitív hatásáról számoltak be az apák szempontjából, ilyen a stressz csökkenése, az apai szerep előmozdítása és az apa–gyermek kötődés erősödése.
Ám a dolog nem mindenkinél megy zökkenőmentesen, hiszen egy tanulmány azonban arról is beszámolt, hogy az apukák némelyike kihívásnak érzi a kenguruzást, mivel az időigényes lehet. Arra hivatkoznak, hogy nem mindig könnyű összeegyeztetni az olyan kötelezettségekkel, mint a többi gyermek gondozása és a munka. Ráadásul egy tanulmány szerint az apák néha úgy érezhetik, hogy az újszülött érkezésekor a perifériára szorulnak. A kenguruzás jó módszer arra, hogy ők is belevonódjanak az éppen kialakulóban lévő családi kötelékbe. Ha pedig a császármetszéses szülés megnehezíti, hogy az anya még a műtőben kenguruzzon, az apa a következő legjobb személy, aki ezt megteheti, amíg az anya állapota ezt nem engedi meg.
És ahol még létfontosságú a baba számára a közvetlen bőrkontaktus, az a szituáció, amikor koraszülöttség vagy más ok miatt az újszülött intenzív osztályos ápolásra szorul.
Végül néhány idézet apáktól, ők hogyan élték meg a közvetlen bőrkontaktust újszülött babájukkal:
„A sok stressz után kicsit le tudtam nyugodni, mellkasomon a babával. Csak ültem, átöleltem a gyermekemet, és azt éreztem, ez egy idilli hely, ahol nem kell stresszelni, és nincs más dolgom, mint minden porcikámmal megélni a pillanatot. Az ember mindig rohan, mindig tele van a feje mindenfélével, de most annak van itt az ideje, hogy lazítsak és teljesen kikapcsoljam a külvilágot.”
Egy másik apa így mesélt azokról a percekről:
„Kicsit körbeszimatolt, és amint megismerte az illatomat, azonnal elaludt. Csodálatos pillanat volt. Nagyon megnyugtató volt, számomra, de szemmel láthatóan számára is.”
Kenguruzás: a szeretet csendes nyelve.
Forrás: The Conversation
Fotó: Dreamstime
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
