Ne ítélj el azért, mert „idősen” szültem!
Régebben egy nő 30 éves kora körül már reménytelenül vénlánynak számított, akiből következésképpen soha nem lesz anya sem. Manapság ez már jócskán eltolódott, ma már bőven vannak erős harmincasok, negyvenesek, sőt elvétve fiatalos ötvenesek is az elsőgyerekes anyák között. Ami nem azt jelenti, hogy sokan nem néznek még ma is furcsállva, sőt elítélőleg azokra, akik „későn” vállalják az első babát.
„Idős” anyák fogtak össze azért, hogy csökkentsék az átlagnál később szülő anyákat sújtó stigmákat, előítéleteket és negatív véleményeket.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Az idő nagyot változott azóta, hogy megszülettem a család második gyermekeként, az anyukám 32 éves volt akkor. A nővéremet két évvel korábban, 30 éves korában szülte, de már akkor az került a szülészeti zárójelentésére, hogy „idős primipara”, azaz „idős először szülő nő”. (Az orvosi latin szakkifejezésről itt olvashatsz bővebben.) Manapság már ez nem számítan kirívónak, sőt a maga 30 évével az anyukám inkább a fiatalabb anyák közé tartozna.
Az évtizedek is csak részben változtattak azonban azokon az előítéleteken és beszólásokon, melyek azok az anyákat illetik, akik a közmegítélés szerint „későn” szülnek, különösen akkor, ha az első baba világra hozatalával várnak „túl” sokat. Mert biztosan csak a karrierjükkel törődtek, vagy inkább csak utazgattak, élték felelőtlenül az életüket. Meg minek szül valaki egyáltalán, ha már negyvenéves koráig nem jutott eszébe, és majd jól nem bírja majd a futkározást a gyerek után a játszótéren, nem is szólva arról, hogy néz már ki egy nyugdíjhoz közeledő anya a gyereke középiskolai ballagásán.
De mi számít egyáltalán későinek, ki számít egyáltalán idős anyának manapság? Egy felmérésben az ezzel kapcsolatos véleményeket mérték fel. A YouGov közvélemény-
kutatásában adott válaszokból az derül ki, hogy erős kettős mérce érvényesül a férfiak és nők esetében, különösen ami a férfiak véleményét illeti. A megkérdezett férfiak csaknem fele (46 százaléka) valahová 36 és 40 év közé tette azt az időpontot, ami után egy nő már túl öreg az anyasághoz, míg egy ugyanilyen korú férfiról 71 százalékuk úgy vélekedett, hogy teljesen rendben van, ha egy férfi ilyen idős korában lesz apa.
Az biztos, hogy egyre későbbre tolódik az az életkor, amikor a nők még gyermekszülésre vállalkoznak. Az egyes országok statisztikái némileg különböznek ebből a szempontból, de összességében és nagyjából minden ötödik szülő nő idősebb 35 évesnél manapság. A jelenség tehát egyre gyakoribb, de a már említett felmérés arra is rávilágított, hogy ez nem jelenti azt, hogy egyben egyre inkább elfogadott is lenne. A 35 éves koruk után szülő nők gyakran számolnak be olyan véleményekről, melyek szerint puszta önzésből vagy karriervágyból halogatták a gyermekszülést. Pedig a valóság az, hogy manapság már sokkal ritkább, hogy egy nő a húszas éveit elérve már megtalálja az igazit, otthont teremt és megállapodik, mint egykor.
Tény, hogy a késő gyermekvállalásnak vannak egészségi kockázatai, például gyakoribbak a várandósság alatt a szövődmények, például a koraszülés vagy vetélés, illetve a terhességi cukorbetegség és preeklampszia, de már maga a terhesség létrejötte is nehézségekbe ütközhet, hiszen a fogamzóképesség valahol 35 és 40 éves kor között meredeken csökken. És ha még ez sem elég, a genetikai rendellenességek kockázata is megugrik 40 éves kor felett, nem véletlen, hogy például a Down-szindrómás babák jelentős része is idős anyák gyermekeként születik (sőt az újabb kutatások szerint az apa életkora sem közömbös a genetikai rendellenességek gyakorisága szempontjából.
Néhány anya arra vállalkozott, hogy csökkenti az „idős” anyákat érő stigmatizációt és előítéleteket. Azt vallják, hogy egy nőnek nagyon sok oka lehet arra, ha csak negyven felett szül.
Charlotte 40 éves korában szült és ezt mondja:
„Csak negyven felé közeledve éreztem először, hogy készen vagyok az anyaságra. A húszas éveiben szerettem bulizni, heti három-négy parti is becsúszott, nem gondolom, hogy akkoriban bölcs és megfontolt dolog lett volna gyermeket vállalni.”
Wilma most 42 éves, egy négyéves kisfia van:
„Első lakásomat 28 éves koromban vásároltam, és akkortájt egyáltalán nem éreztem magam érettnek, hogy egy gyermekért felelősséget vállaljak. Ráadásul csak egy egy hálószobás pici lakást tudtam venni elsőre, hová tettem volna benne egy kisbabát? De mindezek az okok eltörpülnek amellett, hogy az akkori partnerem egyáltalán nem lett volna ideális választás arra, hogy vele vágjak bele a családalapításba. Utólag boldog vagyok, hogy inkább kivártam a gyermekvállalással, volt időm utazgatni és egy karrierváltást is végigcsináltam: 180 fokos fordulattal banki ügyintézőből táplálkozási tanácsadóvá képeztem át magamat. Meg vagyok győződve arról, hogy mindez sokkal nehezebben ment volna, ha korábban szülök.”
A későn gyermeket vállaló nőket gyakran festik le úgy, hogy túlságosan el voltak foglalva a munkahelyi előrejutással ahhoz, hogy hajlandók lettek volna időt áldozni egy gyerekre. De egy anya, aki 37 éves korában szülte első gyermekét, határozottan cáfolja ezt:
„Sokszor ér bennünket a vágy, hogy csak a karrier lebegett a szemünk előtt, ezért nem volt helye az életünkben egy babának. De az az igazság, hogy én a harmincas éveim végére találtam meg azt a férfit, akivel szívesen vállaltam gyermeket. Közben folyamatosan kerestem, ám értelemszerűen a keresés közben sem adtam fel a munkámat, szépen jutottam is egyre feljebb a ranglétrán, ezért támadhat az a hamis érzet az ismerőseimben, hogy a karriervágy volt az oka a késői gyermekvállalásnak. Pedig a kettő között nincs ok-okozati kapcsolat, egyszerűen két párhuzamos szálon futott egyidejűleg a munkahelyi karrierem és a magánéletemben a párkeresés.”
Aztán vannak olyan esetek is, amikor rajtunk kívül álló események alakítják az életünket. Alex 37 éves, 20 hetes várandós első gyermekével:
„Az élet nem mindig úgy alakul, ahogyan szeretnénk. A férjemmel 23 éves koromban jöttem össze, és akkor úgy éreztük, hogy minden rendben van. Randizgattunk, aztán összeköltöztünk, később összeházasodtunk és gyermeket terveztünk. Ám nem sikerült teherbe esnem. Belevágtunk a lombikrpogramba, ám éppen a kellős közepén voltunk, amikor a férjem mindössze 39 évesen váratlanul meghalt. Egy csomó tervünk és álmunk volt, aztán itt álltam 34 évesen azzal a gondolattal, hogy most már mással kell megvalósítanom mindazt, amit vele tervezgettünk.”
Elgyászolta a férjét, majd ismét elkezdett ismerkedni, így találtak egymásra új párjával, akitől teherbe esett, azonban közben teltek az évek, így most már 37 évesen várja első gyermekét.
De nem kevesen vannak olyanok is, akik többszöri vetélés után reménykednek abban, hogy a következő terhességet végre már a kiírt időpontig tudják „húzni” és végre anyák lehetnek ők is.
Ezek az anyák azt vallják, hogy nincs olyan kőbe vésett határidő, ami előtt mindenképpen teherbe KELL esni és ami után minden várandósság szükségképpen „későinek”, az anya pedig „idősnek” számít. Sok minden függ attól is, mit hoz az élet, ezért a helyzet hamis és előítéletes leegyszerűsítése azt mondani, hogy aki nem a „szokásos” időben szül, az egoista, aki csak a szórakozással és/vagy a karrierjével törődik – ahelyett, hogy szülné szépen sorban a gyerekeket, kizárólag akkor, amikor a nagykönyvben meg van írva.
Mert a nagykönyvet többnyire nem mi, hanem az élet írja.
Fotó: Shutterstock
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
