Ne mondd, hogy szüljek még egy gyereket!
Egy anya arra kéri az embereket – elsősorban a többgyerekes szülőket –, hagyjanak már fel azzal, hogy újabb gyerekek vállalására igyekeznek rávenni az egykék szüleit. Arra a nagyon jogos szempontra hívja fel a figyelmüket, hogy ez a szülők döntése, ami rajtuk kívül az égvilágon senki másra nem tartozik.
A fenti megállapítást tágabb – akár politikai – kontextusban is szemlélhetnénk, ám az Anyás-Apás felvállaltan nem politikai oldal.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Sok dolgot megtanulsz, amikor gyermeked születik, melyek közül a legfontosabb: úgy tűnik, hogy az embereknek mindenről megvan a véleményük a gyermekneveléssel kapcsolatban, különösen azzal kapcsolatban, hogy mások hogyan nevelik a gyermekeiket, és nem is restek ennek a véleményüknek hangot is adni a lehető legtöbb fórumon. Akár szoptatsz, akár nem, akár hamar visszatérsz a munkahelyedre, akár otthon maradsz, akár sírni hagyod a gyermekedet az éjszaka közepén, akár nem – biztos lehetsz benne, hogy ezek a döntéseid a külvilág (elő)ítéleteivel és kommentárjaival szemben méretnek meg szűkebb és tágabb körben egyaránt. Ez alól nem kivétel gyermekeid száma sem, melyet ismerősök és ismeretlenek előszeretettel mérlegelnek, és ami még ennél is rosszabb, igyekeznek rábírni ezzel kapcsolatos döntéseid felülbírálatára. Ez pedig alapból helytelen, hiszen semmi közöd hozzá, és különben sem tudhatod, mi áll a háttérben: tudatos döntés, tervezés vagy az élet hozta úgy, hogy nem is voltál döntési helyzetben, egy gyermeked születhetett és kész.
„Eleve nem értem, az emberek miért gondolják, hogy joguk van firtatni azt a kérdést, miért döntöttél úgy, hogy csak egy a gyermeket vállalsz. Azt meg végképp nem értem, hogy még ha fel is teszik a kérdést, ráadásul te észszerű indokot adsz arra, hogy nálatok miért alakult ez így, miért-miért-miért éreznek késztetést arra, hogy meggyőzzenek az ellenkezőjéről, azaz arról, hogy a gyermekednek kistestvért vagy pláne kistestvéreket kellene szülnöd. Elvégre egy gyerek nem egy új mobiltelefon vagy egy új ruha vagy valami hasonló, ami vitatéma lehetne, hogy elég-e belőle egy, hanem többre lenne szükségem.”
Az anyuka azt tapasztalja, hogy az ilyenfajta tanácsok mögött általában csak feltételezések állnak, például úgy gondolják, hogy biztosan csak azért ódzkodik egy újabb terhességtől, mert első terhessége vagy szülése nehéz volt, ezért biztosan retteg egy újabbtól. Aztán ott vannak a további „okos” érvek, hogy például „magányos lesz” az a gyerek, akinek nincs testvére. És akkor nem is beszéltünk az olyan, egészen abszurd érvekről, mint például:
„És mi van, ha meghal? Akkor mi lesz? Hiszen akkor itt maradtok gyerek nélkül.”
Erre az anyuka válasza:
„Nem vagyunk királyi család, akinek mindenképpen nemcsak örökösről, hanem az örökös tartalékáról is gondoskodnia kell. Ilyenkor mindig biztosítom a kérdezőt arról, hogy ha ne adj’ isten valami történne a gyerekemmel, akkor én sem akarnék már sokáig élni ezen a földön. Mire rögtön kész a válaszuk erre is: Igen, de ha ilyenkor maradna még egy vagy több gyermeked, akkor lenne értelme a további életednek.”
Ó, tényleg? Ez így működik?
„Szóval egy jó tanács a témában: a legjobb, ha egyáltalán nem teszed fel ezt a kérdést senkinek, de ha mégis rákérdezel, hogy akar-e még több gyermeket, és ő nemet mond, akkor fogadd el a válaszát és ne feszegesd tovább a témát, pláne ne próbáld meg meggyőzni, hogy helytelen döntést hozott. Lásd be, hogy a te életedet semmilyen szinten nem befolyásolja, hogy neki hány gyermeke van, ráadásul borítékolható, hogy csak azért nem fog újabb gyermeket szülni, mert szerinted ez lenne a helyes.”
Egy kommentelő – amellett, hogy igazat adott a posztolónak – azt az aspektusát is feszegette a kérdésnek, hogy a gyermekszám nemcsak az egykés szülők közelebbi és távolabbi ismerőseinek, ismerősöknek és ismeretleneknek a kedvenc vesszőparipája, hanem nagyjából ugyanezekkel a kérdésekkel és győzködésekkel szembesülnek azok a szülők is, akiknek több gyermekük van, mint amennyit a közvélekedés „helyénvalónak” tart:
„Tényleg nem értem, miért vannak annyian rá akadva mások életére. Nekem például 6 gyermekem van, és az ezzel kapcsolatos kommentek az „Úristen! Ez túl sok! Nem gondoltatok arra, hogyan fogjátok ezt a rengeteg gyereket eltartani? Ráadásul nem érdekel benneteket a bolygó jövője sem!”-től a „Remek anya vagy, és a gyermekeid olyan boldognak látszanak, hogy még többet kellene szülnöd!”-ig terjednek.”
A történet tanulsága? Hát ezt vond le saját magad! A magam részéről csak annyit tudok mondani, hogy hagyd békén a többi szülőt! Élni és élni hagyni. Hiszen sosem tudhatod, milyen tényezők játszanak közre – anyagi gondok, teherbe esési nehézségek, korábbi terhességek kellemetlen emléke vagy maradandó következménye, házassági problémák, nem tervezett terhességek –, melyek mind befolyásolják, hogy valaki hány gyermeket vállal. És persze ott vannak a személyes döntések is, melyekért senki nem tartozik számadással senkinek. Így aztán dönthetünk úgy, hogy csak egy gyermeket vállalunk– vagy akár úgy is, hogy egyáltalán nem lesz gyermekünk vagy éppen ellenkezőleg, népes gyereksereggel körülvéve érezzük teljesnek az életünket. Ezek mind teljesen jogos döntések, melyeket megkérdőjelezni senkinek nincs joga.
Fotó: Freepik
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
