Négy év alatt négy babát veszítettem el, mire…
…sikerült egészséges babát szülnöm – meséli egy 33 éves édesanya, aki nagyon nehéz és hosszú utat járt be második gyermekéért. Egy olyan utat, mely két vetélésen és két halvaszületésen keresztül vezetett egy egészséges baba születéséig. Az is kiderült, mi okozta a négy sikertelen terhességet. A betegség neve krónikus hisztiocitás intervillozitisz, rövidítve CHI.
A kis Ardal a 33 éves édesanya és a 44 éves édesapa második gyermeke. Az első és második baba születése között azonban sok minden történt. Egészen pontosan négy sikertelen várandósság: ezek közül kettő vetéléssel, kettő pedig halva születéssel végződött.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Időközben az is kiderült, hogy a számtalan kudarc oka egy olyan állapot volt, amikor a szervezet – amolyan autoimmun mechanizmusként – a terhesség során megjelenő sejteket idegenként ismeri fel és azok ellen fordul. Bár az okra viszonylag hamar fény derült, az időközben megkezdett gyógyszeres immunterápia sem tudta megakadályozni az újabb kudarcokat. Erről majd később kicsit részletesebben.
Az édesanya azt meséli, hogy az orvosok minden tragédia után arra biztatták őket, hogy töretlenül próbálkozzanak újabb terhességekkel.
„Ugyanakkor úgy tűnt, hogy teljesen semmibe veszik azt a mérhetetlen lelki kínt, melyet egy gyermek elvesztése okoz, nem is szólva arról, hogy minden egyes terhesség testileg is hatalmas igénybevételt jelent a szervezet számára.”
A boncolás ráadásul a két baba esetében semmilyen olyan károsodást nem igazolt, ami indokolta volna a tragikus vég kimenetelt.
„Amikor már a harmadik babámat veszítettem el a második trimeszterben vagy ahhoz közel, elkezdtem keresgélni a neten sorstársak után, akik ugyanazon mentek át, amit mi. Azonban nem sikerült találnom ilyen párokat.”
A veszteségek okozta lelki traumákról így beszél:
„Egy bölcsődében dolgoztam akkortájt, és amikor ránéztem egy gyerekre, nem tudtam nem gondolni arra, hogy mostanra a mi gyerekünk is körülbelül ennyi idős lenne. Különösen nehéz volt, amikor többgyerekes családokat láttam, hiszen akkoriban még csak egykénk volt, és hosszú ideje küzdöttünk azért, hogy testvére születhessen.”
A krónikus hisztiocitás intervillozitiszről (CHI)
A CHI a méhlepény (placenta) állapotát befolyásoló kórállapot, mely a terhesség bármely szakában jelentkezhet. A betegség oka nem tisztázott, annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy hátterében az áll, hogy az anya immunrendszere rendellenesen reagál a terhességre, melynek következtében károsodik a placenta. CHI kapcsán megnövekszik a vetélés és halvaszülés kockázata, illetve a magzat fejlődése elmarad a normálistól, mely akár olyan súlyos is lehet, hogy a baba már az anyaméhben vagy nem sokkal a megszületés után meghal. A CHI szerencsére ritka, ugyanakkor a későbbi terhességek során ismétlődhet. Ez egyben azt is jelenti, hogy CHI-vel szövődött várandósságot követően a későbbi terhességek során nagyobb orvosi odafigyelés szükséges.
Az egészséges placenta
Normális körülmények között a méhlepény (placenta) a méh belső felszínéhez tapadó szerv, mely biztosítja a kapcsolatot az anya és magzat között, oxigénnel és tápanyagokkal látja el az anyaméhben fejlődő babát, illetve gondoskodik az anyagcseretermékei eltávolításáról. Ezen túlmenően a placenta olyan hormonokat is termel, melyek elősegítik a baba normális növekedését és fejlődését. A placenta genetikai állománya részben az anyából, részben az apából származik, ennél fogva bizonyos fokig (egészen pontosan fele-fele részben) „idegen” szervnek számít az anyai immunrendszer számára. Ez „felkeltheti” az immunrendszer figyelmét, azonban normális körülmények között a placentának több módszere is van arra, hogy kivédje az anyai immunrendszer támadását.
A placenta CHI esetén
CHI eseteiben az anyából származó immunsejtek (ún. makrofágok vagy hisztiociták) a placentában megjelenve a vér fokozott alvadékonyságához vezetnek, és az így képződött vérrögök akadályozzák a normális vérátáramlást – ezen keresztül a kielégítő oxigén- és tápanyagellátást – a magzat felé. Egyelőre nem tisztázott, mi indítja be e mechanizmust, de a kutatók több hasonlóságot is találtak azzal a folyamattal, amikor a transzplantációt követően a gazdaszervezet igyekszik kilökni az átültetett szervet. A magzati növekedés és fejlődés meglassulásáért az oxigén- és tápanyagellátás zavarát teszik felelőssé, mely akár olyan súlyos is lehet, hogy a magzat halálához vezet (ezt a 23. terhességi hét előtt vetélésnek, ezt követően halvaszületésnek nevezzük).
A CHI általában semmilyen előzetes tünettel nem jár, és sajnos az esetek jelentős részében csak a megszületés után ismerhető fel az állapot a placenta patológiai vizsgálat alapján. Vannak bizonyítékok arra, hogy CHI kapcsán a méhlepényen belül magasabb egy bizonyos enzim, az úgynevezett alkalikus foszfatáz szintje, egyelőre azonban nem világos az sem, hogy ennek mérésével biztonsággal felismerhető-az állapot. Amennyiben egy terhesség CHI-vel szövődött, a további várandósságok során és az átlagosnál nagyobb megjelenésének esélye. Az újabb tragikus kimenetel megelőzése érdekében ma már olyan gyógyszerek állnak rendelkezésre, melyekkel csökkenthető az anyai immunsejtek aktivitása, illetve a placentában a vérrögök kialakulásának rizikója. Ezen túlmenően CHI-vel szövődött terhesség után a későbbi várandóságok szorosabb ellenőrzése szükséges, többek között a magzati fejlődés rendszeres ultrahangos nyomonkövetésével.
Forrás: Manchester University
Fotó: Sinead Lynch
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
