Négy fotó, négy történet a Facebookról
Egy csecsemőgondozónő, aki örökbe fogadta azt az újszülöttet, akit a világra jövetele után senki nem látogatott. Egy anya, aki – bár nem fedél nélkül él – a kukákból eteti a gyerekeit és büszkén el is meséli, hogy erre jó oka van. Egy út széli jelzőtábla, ami talán kicsit trágár, mégis jogos. Egy nő, aki inkább kivárja, hogy a repülőgép, amire a jegye szól, sok órás késéssel végre-valahára felszálljon, és nem foglal át egy másik járatra, pedig megtehetné.
Azért érdemes követni az Anyás-Apás Facebook-oldalát, mert ott egy csomó olyan olvasnivalót is találsz, amit kizárólag ott olvashatsz el. Emellett sokszor megosztok fotókat, idézeteket, linkeket, melyekről sokszor vérre menő viták alakulnak ki. Népszerűek az #egyfotoegytortenet hashtaggel megosztott történetek is, melyek érdekesek és/vagy hasznosak, de külön posztot nem akarok írni belőle az oldalra.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Meggyőztelek róla, hogy az Anyás-Apást a Facebookon is érdemes követni?
Első fotó, első történet:
Az mindig tragikus dolog, amikor egy babát már a születése pillanatában elhagynak a vér szerinti szülei. A fotón szereplő kislány története azonban végül mégis hepiend. Köszönhetően az újszülöttintenzív-osztály egyik önzetlen és meleg szívű gondozónőjének.
A kis Gisele élete nem indult könnyen, hiszen drogos szüleinek „köszönhetően” nagyon korán, egy kilónál is kisebb súllyal, koraszülöttként jött a világra. Ráadásul az anyaméhben elszenvedett droghatás miatt úgynevezett újszülöttkori megvonásos szindróma is kialakult nála, ami az, aminek a neve alapján tűnik, azaz körülbelül ugyanaz, mint amikor egy drogostól hirtelen megvonják a kedvenc szerét.
Dolgozott az osztályon egy negyvenes éveiben járó gondozónő is, Liz Smith, aki mindig is gyermekre vágyott. Eredetileg természetesen úgy képzelte el, hogy mindezt egy szerető férfi oldalán valósítja meg, ez azonban nem jött össze. Ezért 40 évesen elhatározta, hogy egyedül is vállal gyereket, ám az orvosok azt mondták neki, hogy nem alkalmas a lombikprogramra. Ekkor lépett az életébe Gisele, akit a születése után 5 hónapon keresztül senki nem látogatott, a vér szerinti szülei egyszer sem nyitották rá a kórház ajtaját.
Miután a hatóságok megfosztották a zűrös szülőket a gyermek feletti felügyeleti jogoktól, Liz örökbe fogadta a kislányt. Nem volt könnyű dolga és azóta sincs, hiszen a kislánynak számtalan egészségi problémával kell szembenéznie, és talán egész életében állandó orvosi felügyeletre szorul. Ennek ellenére csodaszép 2 éves kislánnyá cseperedett. „Ha valaki pár éve azt mondja, hogy anya leszek, és egy ilyen csodálatos kislányom lesz, nem hittem volna neki” – mondja a boldog anya.
Második fotó, második történet:
Egy amerikai anya azzal eteti a gyerekeit, amit a szemetesekben talál. Biztosan hajléktalanok – gondolhatnánk sajnálkozva. Pedig nem, az ok egészen más: az anya takarékosságból indul éjszakai beszerző túrákra a szemetes konténerek környékén. Amelyik étel nagyon szennyezett, azt természetesen kidobja, de állítása szerint az emberek rengeteg olyan élelmiszert hajítanak a szemétbe, ami még minden gond nélkül fogyasztható. A 33 éves anya, Stacey Cole azt is elmesélte, hogy négy gyereke (akik 12, 10, 8 és 6 évesek, mint az orgonasípok) élvezettel falják például azokat az édességeket, amiket anyukájuk a kukákból guberál elő. Stacey számítása szerint körülbelül 240 dollárt (kb. 60 ezer forintot) spórol havonta ezzel a módszerrel. Furcsa szokásának indokaként megtudhattuk, hogy egy összetartó nagycsaládban nőtt fel, ahol szigorúan takarékoskodtak. „A szüleim mesterek voltak abban, hogy a mások által feleslegesnek ítélt dolgokat hasznosítsák, és így biztosítsanak mindannyiunk számára boldog, teljes életet” – mondja.
Harmadik fotó, harmadik történet:
Egy anya megelégelte, hogy az autósok fittyet hánynak a sebességkorlátokra, ezzel veszélyeztetve a közlekedő gyerekeket. Saját készítésű figyelmeztető táblákat rakott ki a városka több pontján ezzel a felirattal: „Lassíts már, te faszfej!” „A kisvárost, ahol élek, egy forgalmas út szeli ketté. És bár ki vannak téve a sebességkorlátozó táblák, az autósoknak eszük ágában sincs lassítani. De ami elég, az elég! Belefáradtam, hogy folyton a gyerekeim testi épségéért aggódjam! Kiraktam ezeket a táblákat, és láss csodát, az ötlet működik! Az autósok nagy része lelassít a táblát látva” – mesélte el tapasztalatait a szokatlan hangvételű táblákkal.
Ez lenne a megoldás?
Negyedik fotó, negyedik történet:
Az amerikai légitársaság, a PSA Airlines egyik járata 7 órás késéssel indult az egyik amerikai reptérről. Amikor kiderült, hogy a gép csak 7 órával később startolhat a tervezettnél, az utasoknak felajánlották, hogy átteszik a foglalásukat egy másik járatra, amivel hamarább eljutnak úti céljukhoz. Ezt a lehetőséget minden utas elfogadta és egy másik járattal folytatta útját. Egyetlen kivétellel. Egy Mary McCormick nevű középkorú utas ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy a tetemes késés ellenére azzal a járattal utazik, amire a jegye szólt. A gép pilótáját Ryan McCormicknak hívták. Mary az édesanyja, aki később elmondta, hogy tudta, hogy a gépet a fia vezeti, és nem volt szíve átpártolni egy másik járatra csak azért, mert a fia által vezetett gép csak 7 órával később landolt a célállomáson. Így történhetett meg, hogy Mary – egyetlen utasként – úgy érezhette, mintha magángépen repülne. Amit ráadásul a fia vezetett. Mary McCormick egyébként maga is pilóta, ma már azonban nyugdíjas.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
