Nehogy már egy gyerek mondja meg, hogy fiú akar lenni vagy lány!
Mostanában sok szó esik a nemváltó műtétekről és egyéb kezelésekről, és különösen nagy vitákat kavarnak azok az esetek, amikor egy gyerek(?) dönt úgy, hogy eztán nem fiú-, hanem lánytestben akar tovább élni. Vagy fordítva. A kritikusok leginkább azt hozzák fel, hogy hogyan is tudna egy gyerek felelős döntést hozni egy ilyen kérdésben.
Nemrégiben precedens értékű ítélet született egy brit bíróságon, mely kimondta, hogy nemi diszfória ide vagy oda, egy gyerek nem eléggé érett, hogy kizárólag az ő döntésére, véleményére alapozva fiúból lánnyá alakítsák az orvosok. Vagy fordítva.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
De előbb beszéljünk a nemi diszfóriáról, aztán a konkrét perről, Keira Bellről, aki tinédzserként lányból fiú akart lenni, aztán mostanra megbánta, és inkább mégis megint nő lenne.
A nemi diszfóriáról
A nemi diszfória egészen röviden és leegyszerűsítve egy olyan lelki zavar, amikor valaki úgy érzi, hogy genderidentitása – azaz hogy születési nemétől függetlenül milyen nemű személyként éli meg önmagát – és teste nem felel meg egymásnak. Más szavakkal, még mindig leegyszerűsítve: amikor valaki úgy érzi, hogy az, amilyen neműnek őt kívülről látják mások nem felel meg annak, amilyen neműnek ő belülről érzi magát. Mondhatná valaki, hogy ááá, szóval a transzneműség. De nem, a nemi diszfória ennél több, hiszen a diszfória hangulatzavart jelent, amit elégedetlenség, nyugtalanság, szorongás és depresszió jellemez. Ez esetben a hangulatzavar oka, hogy azon túl, hogy az adott egyén nem úgy néz ki testileg, mint amilyen neműnek érzi magát, ráadásul a társadalom is arra a nemre „jellemző” viselkedésformákat vár el tőle, amire a külső testi jegyei utalnak. Képzeljünk el például valakit, akit mások kívülről fiúnak látnak, ezért azt várják tőle, hogy kemény macsóként viselkedjen, ugyanakkor ő nőnek érzi magát, és sokkal közelebb áll hozzá a lágyság, és könnyen sírva fakad akár egy érzelmesebb filmen is.
Lányból fiú, aztán megint lány?
És akkor most a konkrét esetről. Keira Bell Nagy-Britanniában él, és eredetileg lánytestben született, ám 16 éves kora körül úgynevezett pubertáblokkoló kezelésért folyamodott a két olyan brit kórház egyikéhez, melyek az ilyen nemváltó kezelések specialistái. Ehhez egyébként minden joga meg is volt, hiszen egy 1985-ben hatályba lépett brit törvény értelmében egy 16 évesnél fiatalabb gyerek beleegyezése is elegendő az orvosi kezelésekhez, amennyiben az orvos meggyőződik arról, hogy a gyerek teljesen megértette a beavatkozás minden aspektusát (aminek eldöntésére egyébként egy speciális teszt, az úgynevezett Gillick-féle kompetenciateszt is rendelkezésre állt). Szóval Keira ezt akarta, beleegyezett, ezért hormonkezelést kapott, majd később kétoldali melleltávolításon is átesett, így 23 éves korára minden adott volt, hogy eztán külső jegyeiben is férfiként éljen tovább. Mostanra azonban már megbánta 16 évesen hozott döntését, és mégis inkább női testet szeretne magának, és állítólag már meg is kezdte az ehhez szükséges procedúrák engedélyeztetését.
Ezzel együtt viszont pert is indított az NHS Tavistock and Portman Kórház ellen arra hivatkozva, hogy 16 évesen még nem volt érett egy ilyen döntés meghozatalához, és a kórház nem végzett elég alapos pszichológiai vizsgálatokat a kezelés megkezdése előtt, hogy meggyőződjenek róla, hogy valóban megalapozott döntés született, a kezelés minden aspektusának és hosszú távú következményeinek ismeretében.
Ebben a perben hozott most ítéletet a bíróság, melyben lényegében egyetértve a felperessel kimondta, hogy egy gyerek nem képes felmérni, hogy a nemváltásról hozott döntésének azonnali következményei vannak és azok hosszú távon kihatnak, sokszor akár visszafordíthatatlanul. A bíróság szerint egy 12-13-14 éves gyerek erre semmiképpen nem elég érett, de még 16 évesen sem feltétlenül.
A bírósági ítéletnek egyébként azért van különös jelentősége, mert az utóbbi években ugrásszerűen, nem kevesebb mint 30-szorosára emelkedett az ilyen nemváltó kezelések iránti igény, és csak Nagy-Britanniában 2560 személynél került sor ilyen kezelésre az elmúlt évben.
Az érintett egészségügyi intézmények értelemszerűen nem örülnek a döntésnek, mert úgy élik meg, hogy a jogi „akadékoskodás” csak felesleges akadályokat gördít a nemi diszfóriás személyek egészségi problémáinak megoldása elé. Ezen kívül joggal tartanak attól, hogy az ítélet precedensként szolgálhat újabb bírósági keresetek benyújtásához. A transznemű gyermekeket képviselő jótékonysági szervezet képviselője egyenesen diszkriminációt kiáltott az ítéletet hallva.
Keira Bell viszont már az ítélet kihirdetése után üdvözölte azt, amikor ezt mondta: „Nem politikai döntés született, mindez a kiszolgáltatott gyermekek védelméről szól. Örömmel látom, hogy győzött a józan ész.”
Mik azok a pubertásblokkolók?
Amikor egy, még a serdülés előtt álló gyermek nemi diszfória miatt kér orvosi segítséget, az a gyakorlat, hogy – több alkalmas pszichológiai vizsgálatot követően – endokrinológushoz utalják, ahol hormonkezelést kezdenek, nevezetesen úgynevezett GnRH-analógokat. Ezek a hormonok „megakasztják”, szüneteltetik a pubertásra jellemző testi átalakulást, például a mellek növekedését vagy a szeméremszőrzet megjelenését.
Sajnos azonban viszonylag keveset tudunk arról, hogy ezek a pubertásblokkoló hormonok hosszú távon miként hatnak a gyermekek szervezetére.
Bár a kezelést végző orvosok szerint a testi változások visszafordíthatók, ha a hormonkezelést felfüggesztik, de mi van a pszichológiai hatásokkal? És arról se sokat tudunk, hogyan hatnak ezek a szerek az agy vagy a csontozat fejlődésére.
Szóval a jogi és egyéb aggályok jogosnak látszanak azzal kapcsolatban, hogy tényleg egy serdületlen gyerek korlátozott belátási képességére kellene-e alapozni ilyen fontos döntéseket.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
