Nem akartam ezt a gyereket, cseréld te a kakis pelenkáját! – az autodiszomofóbiáról
Egy anya heves reakciókat és vitákat váltott ki a történetével, amikor a neten megosztotta, hogy még soha, egyetlen egyszer sem cserélte ki kislányuk pelenkáját, ezt mindig is a férjétől várta el. Arra hivatkozik, hogy a kellemetlen szagokkal szemben fóbiája van, és különben sem akarta ezt a babát.
Hogy mi az igazság a pelenkacsere szabotálása hátterében, azt innen valószínűleg nem fogjuk tudni megfejteni. Az viszont biztos, hogy nem biztos, hogy valami mondvacsinált okra hivatkozva akar kibújni a feladat elől, hiszen a különböző fóbiák sokszínű tárházában a szagokkal, ezen belül a kellemetlen testszagokkal szembeni fóbia is helyet kapott. Az előbbit ozmofóbiának, az utóbbi autodiszomofóbiának nevezzük.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Az anya elöljáróban elárulta, hogy a férjével való megismerkedés előtt meg volt győződve arról, hogy alkalmatlan a gyermekvállalásra, mivel – ahogyan ő fogalmaz – mindenfajta olyan alapvető élethelyzettel szemben ellenérzéssel viseltettek, melyek egy kisgyermekes család esetében mindennaposak.
„Mindig is nehezen küzdöttem meg a „szagos” szituációkkal. Gyermekkoromban előfordult, szerencsére csak nagyon ritkán, hogy a kutyák a házban végezte el a dolgát. Szabályosan öklendeztem és majdnem hánytam, amikor fel kellett utána takarítanom. Bármilyen erős szag hatására azonnal könnyezni kezdek és hányingerem támad”
– számolt be róla egy közösségi oldalon.
Két évvel ezelőtt azonban férjhez ment, és a vőlegény kezdettől fogva tisztában volt vele, hogy a feleségének mindig is gondja lesz a „nagydolgokkal”. De mivel a férfi nagyon szeretett volna gyermeket, megnyugtatta a feleségét, hogy boldogan intézi mindig a peluscserét és az ehhez hasonló dolgokat. Úgy tűnt tehát, hogy semmi akadálya családalapításnak, így született meg a kislányuk.
„Azt azért hadd szögezzem le, hogy imádom a kislányunkat mindenestül, hiszen rengeteg szeretetet és nevetést hozott a házunkba. A pisis pelenkákkal nincs is semmi bajom, gond nélkül cserélem, és nem probléma a szennyes ruha és a mosatlan cumisüveg sem számomra. Az egyetlen, amire nem vagyok hajlandó, az a kakis pelenka cseréje, de erről már az elején megállapodtunk a férjemmel.”
A botrány akkor robbant ki, amikor a baba az éjszaka kellős közepén rakta tele a pelust.
„Hallottam, hogy sír a kiságyában, de amikor odamentem hozzá, akkor láttam hogy a feje búbjától a talpáig összekakilta magát, de még a matrac és a matracvédő sem úszta meg. Rögtön remegni kezdtem, a szemem égett, és azonnal visszarohantam a férjemhez. Végül ő volt az, aki mindent rendbe rakott, és végre nagy sokára ismét visszaaludhattunk.”
Másnap reggel azonban meglehetősen mogorva kedvében találta férjét, aki ezt az éjszakai kakis incidenssel magyarázta, ami miatt alig pár órát tudott aludni.
„Egyre idegesebb lett, és engem hibáztatott azért, mert nem segítettem neki többet az éjszaka. Azt mondta, hogy egyébként is elege van abból, hogy mindig neki kell intézni a kakis pelenkákat. Emlékeztettem a megállapodásunkra és arra, hogy ezen kívül nagyon sok mindent megcsinálok a kislányunk körül. Meg kell jegyeznem, hogy a férjem jelenleg még szülési szabadságon van itthon, ezért nem kell reggel korán kelnie, hogy munkába induljon.”
A Redditen arra várt választ, hogy joggal várja-e el a férjétől, hogy mindig ő végezze a pelus cserét nagydolgok után.
A kommentelők nem voltak túlságosan megértőek. Valaki például ezt írta:
„Valahogy le kellene győznöd ezt a fóbiádat a kakis dolgok iránt. Anya vagy, és ezeket a dolgokat még évekig neked kell megoldanod. Nem lesz mindig melletted a férjed, hogy megcsinálja helyetted azt, amit te nem akarsz. Nem tudom, minek neked egyáltalán gyerek, ha ennyire nem tudsz megbirkózni ezekkel a helyzetekkel.”
A fóbiákról
A fóbia valamely tárgyhoz, személyhez, állathoz társuló szorongás, mely sokak életét keseríti meg tartósan. A kórkép kialakulása során a szorongás keres „tárgyat” magának, azaz a parttalan szorongás helyébe valamitől való félelem lép, ami könnyebben kezelhető az adott személy számára. Egyszerűbb esetben a félelemkeltő tárgy, állat, helyzet könnyen elkerülhető (ilyen például kígyótól való félelem), máskor azonban jelentősen beszűkíti az egyén életterét (például emberektől, terektől való félelem).
A fóbiákhoz gyakran társulnak pánik rosszullétek. Ez azt jelenti, hogy a félelmet keltő tárgy, személy, szituáció közelében, vagy annak csak lehetősége, gondolata esetén is a beteg súlyos szorongásos rosszullétet él át halálfélelemmel, szívdobogásérzéssel, fulladással, remegéssel, verejtékezéssel, hasi diszkomfort érzéssel, szédüléssel. Ez a beteget megijeszti, menekülésre készteti. Ezt követően a hasonló helyzeteket is elkerüli, illetve biztonsági intézkedéseket tesz, hogy mindig kéznél legyen a gyors segítség, ha erre nincs mód, inkább elkerüli az adott szituációt. (Webbeteg)
A fóbia tárgya nagyon sokféle lehet: az agorafóbiások például a nyílt tértől félnek, ezért gyakran válnak lakásuk rabjaivá; a klausztrofóbiásokban pedig a szűk, zárt terek váltanak ki szorongást, pánikrohamokat. A szagoktól való félelem az ozmofóbia, a kellemetlen testszagoktól való félelem pedig az autodiszomofóbia.
Forrás: Webbeteg
Fotó: Adobe Stock
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
