Anyás-Apás · 2020.09.10 13:28 · 7 perc

Nem akartam kezembe fogni a babánkat – az apák szülés utáni depressziójáról

Bár a közvélekedés szerint a szülés utáni, azaz posztnatális depresszió csak a nőket érintheti, valójában a férfiak is érintettek lehetnek. Erről korábban már olvashattál egy cikket az Anyás-Apáson.

Most egy apa történetét hoztam arról, miként birkózott meg a szülés utáni depresszióval.

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

Tom éttermi menedzserként dolgozik egy angliai kisvárosban. Tíz hónappal ezelőtt, 2019 novemberében született meg kislányuk, Maisie. Nem volt könnyű szülés, de Tom már korábban, a várandósság alatt azt vette észre magán, hogy különösen feszült, szorong, és a kiírt időpont felé közeledve a helyzet nemhogy javult volna, hanem még tovább romlott. Egyfolytában azon agyalt, hogy biztosan nem tud megbirkózni majd a baba körüli teendőkkel, és nem lesz eléggé jó apa. Úgy érezte, hogy az életük gyökeresen megváltozott, és ezek a változások agyonnyomják. Nem tudott senkivel beszélni ezekről az érzéseiről, sőt a feleségével, Bethanyval sem akarta megosztani, mert nem akarta őt is felizgatni. Nem tudott mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy minden ismerős csak azzal traktálta, hogy milyen izgi dolog ez a babavárás.

„Úgy tűnt, hogy nincs a világon egyetlen olyan hely sem, ahol beszélhetnék arról, hogyan érzek azzal az élethelyzettel kapcsolatban, amiben éppen vagyunk. Az anyósom tagja egy anyacsoportnak, ahol megoszthatják a tapasztalataikat, és bábáktól kaphatnak tanácsokat. De arról, hogy leendő apaként én hogyan birkózzam meg az érzéseimmel, senki nem beszélt”

– meséli Tom.

Aztán világra jött Maisie, és semi nem lett jobb. Nehéz szülés volt, és a baba az újszülöttintenzívre került. Az ifjú apa pedig nem érzett mást, csak rémületet és dühöt:

„Nem tudtam, mit kezdjek magammal, mit kezdjek azzal a kislánnyal, akit megmutattak. Úgy éreztem, mindjárt megfulladok – folytatja. – Nem találtam a helyem: maradjak a feleségem mellett és ő támogassam, vagy menjek inkább az újszülöttintenzívre a kislányomhoz? Amikor eljöttem tőlük, mindig halálosan fáradt voltam, és olyan apróságokon képes voltam sírva fakadni, hogy nem emlékeztem, hol parkoltam le az autómat. És megint nem kérdezte meg tőlem senki, hogy én hogy vagyok apaként.”

Most utólag végiggondolva az eseményeket, már a terhesség legelején mutatkoztak az első jelei annak, hogy mentálisan nincs vele minden rendben: nem tudott aludni, étvágytalan volt, és nehezére esett reggelente kikelni az ágyból. Önmagában a depresszió nem volt számára ismeretlen dolog, hiszen tizenévesként és fiatal felnőttként találkozott már vele. De most, mire a kislánya megszületett, azt érezte, hogy semmilyen kapcsolat nem fűzi hozzá, még annyira sem, hogy kézbe akarja fogni:

„Azt éreztem, hogy nem akarom kézbe venni, nem akarok gondoskodni róla, nem akarok felelősséget vállalni egy kis emberi lényért, aki ennyire ránk van szorulva. Aztán ahogy nagyobb lett, a dolgok kezdtek megváltozni. már kezd kibontakozni a személyisége, sok dolgot tud már csinálni, és ez megkönnyíti az én helyzetemet is. De lehet, hogy az hozta meg a változást, hogy már én is nyíltabban merek beszélni az érzéseimről. Imádom a kislányomat. Nem mondom, hogy nincsenek nehéz napok, de mostanra összehasonlíthatatlanul könnyebb lett az élet, mint az elején volt. Nagyon sokat segít, ha kibeszélhetem a problémáimat. Törekszem arra, hogy több mindent megcsináljak Maisie körül, és egyre ügyesebb vagyok. Próbálok segíteni a feleségemnek, de neki is megvannak a maga problémái, állandó szorongás kínozza. Így aztán próbálunk egyensúlyozni, mindig az segít a másiknak, aki látja, hogy a másiknak éppen nagyobb szüksége van rá. Próbálunk mindketten jó szülők lenni, próbáljuk a lehető legjobban ellátni a feladatainkat. A depresszió hatalmas gátakat állít az elé, hogy kellően motivált legyek, de az, hogy gyermekem van, azt jelenti, hogy nincs más választásom”

– osztja meg most már az érzéseit az újdonsült apa, aki azt is elmondja, hogy nincs könnyű dolga, hiszen az a tény, hogy az apákat is érintheti a szülés utáni depresszió, még mindig hatalmas tabu a közbeszédben, noha a nők depressziója körül már mintha kezdene repedezni az agyonhallgatás páncélja.

„Szülővé válni az egyik legnagyobb dolog, ami történhet az emberrel. Ezért aztán számomra tökéletesen érthető, hogy ez a helyzet mentálisan is mélyen érint bennünket. Szóval miért is félünk annyira, hogy beszéljünk róla? Miért rettegünk attól, hogy mit szólnak hozzá mások? A férfiaknak is szükségük van arra, hogy kibeszélhessék problémájukat anélkül, hogy attól kellene félniük, hogy elítélik őket. Pont a múlt héten hallottam a rádióban, hogy a férfiak körében az egekbe szökött az öngyilkosságok aránya, szóval ez pont nem az a téma, amiről lehetne és szabad lenne hallgatni. Én még soha nem hallottam, hogy egy férfi arról beszélt volna, hogy szülés utáni depressziója van. Pedig ha hallottam volna hasonló esetről, akkor talán én is korábban mertem volna nyíltan beszélni a problémámról.”

A szülés utáni depresszió az apákat sem kíméli

A közhiedelemközhiedelemmel ellentétben, miszerint a szülés utáni vagy posztnatális (posztpartum) depresszió csak az anyákat érinti, a férfiaknál is jelentkezhet depresszió a várandósság alatt és után. Nem minden apánál azonos tünetekkel jelenni jelentkezik a betegség, sőt az érintett nincs is mindig tudatában annak, hogy az, amit érez, valójában depresszió. Nagyobb eséllyel alakul ki szülés utáni depresszió az apánál akkor, ha a betegség az anyánál is fennáll, illetve ha életében korábban már jelentkezett nála depresszió. A szülés utáni depresszió tünetei hasonlóak azokhoz, melyek általánosságban kísérik a depressziót, előfordulhat aggodalom, szorongás, enerváltság, nyomott hangulat, a reménytelenség érzése, stb. A különbség csak az, hogy a posztnatális vagy posztpartum depresszió tünetei a várandósság alatt vagy a baba megszületése után jelentkeznek.

Ha úgy érzed, hogy te vagy környezetedben bárki krízishelyzetben van, hívd az éjjel-nappal hívható 116-123-as ingyenes telefonszámot, ahol a lelkisegélyvonal munkatársai nyújtanak segítséget!