Nem jött a mentő, az út szélén született meg a baba
Tipikus vitatéma, hogy kórházban vagy otthon biztonságosabb-e szülni, illetve a maga kényelmét helyezi-e előtérbe, aki inkább az otthon kényelmét és meghittségét választja a steril kórházi szülőszoba helyett. De az élet mindig hoz egy harmadik opciót: amikor valahol otthontól és kórháztól egyaránt távol, orvos vagy bába jelenléte nélkül érkezik az újszülött. Például azért, mert a mentő diszpécsere semmi jóval nem kecsegtet a szakszerű segítség érkezését illetően.
Egy, a szó szoros értelmében vett apás szülés története következik. És akkor beszéljünk kicsit a rohamos szülésről, amit szokás rohamszülésnek is nevezni.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Szerintem minden leendő szülő rémálma, hogy amikor eljön az idő, nem sikerül időben beérkezni a kórházba. Valószínűleg így volt ez az a walesi apuka is, aki egy hideg januári hajnalon elindult az autójával, hogy a párját kórházba vigye, hiszen minden jel arra mutatott, hogy negyedik gyermekük most már inkább kikéredzkedne az anyukája hasából.
„Amikor valami ilyesmi történik, akkor csak száguldanak az ember fejében a gondolatok, és mindig a legrosszabb forgatókönyv pörög le a fejében. Mi lesz, ha valami balul sül el? Azért is nagyon rosszul érintett a dolog, mert a nagyobb gyerekek érkezésénél mindvégig úgy éreztem, hogy ura vagyok a helyzetnek. Aztán most belecsöppentem egy olyan szituációba, amikor nem volt mit tenni mást, mint hagyni, hogy sodorjanak magukkal az események.”
A 29 éves édesapát azért is nagyon váratlanul érték az események, hiszen három gyermekük – a 7 éves Ruby, a 4 éves Rosie és a 2 éves Eliza – mindannyian kórházban születtek, nagyjából a kiírt időpontban. A negyedik baba azonban úgy döntött, hogy nem várja ki a tervezett időt. Azon a bizonyos csütörtök éjszakán felhívta az anyósát, hogy jöjjön a nagyobb gyerekekért, és a kórházzal is beszélt, ahol azt tanácsolták neki, hogy induljanak el a kórházba.
A kórházba tartva azonban a fájások erősödtek, és a magzatvíz is elfolyt.
„Valami olyasmi csúszott ki a számon, hogy b… meg, és pánikba estem. Még félórányi autóútra voltunk a kórháztól.”
A dolgok kezdtek drámaivá válni, ezért az apa éjjel kettő körül az út szélére kormányozta az autót. Az addig az anyósülésen utazó párjának gyorsan helyet csinált a hátsó üléseken és az üléstámlákat is hátrahajtotta, hogy Gemmának több helye legyen. Aztán hívta a mentőket, akik azonnal ellátták az apát jó tanácsokkal arra vonatkozóan, hogyan tud segíteni a szülésnél, és a diszpécser megígérte, hogy mindvégig a vonalban marad, hogy segítsen neki. Arra kérte például az apát, hogy keressen egy cipőfűzőt a köldökzsinór elkötéséhez. Hamarosan megindultak a tolófájások, és nemsokára az édesapja kezébe csusszant az újszülött, a három kislány után egy kisfiú.
„Megérkezett a kisfiunk, éppen a két kezembe. Jó melegen bebugyoláltam és Gemma mellkasára tettem, hogy meglegyen a bőrkontaktus. Egyébként is metsző hideg volt odakünn, ezért minden ajtót becsuktam és a maximumra csavartam a fűtést. A diszpécser figyelmeztetett, hogy a fertőzés elkerülése érdekében mindenképpen kössük el a köldökzsinórt. A méhlepényt aztán egy törülközőbe csavartam.”
Eztán már nem volt más dolga, mint gyönyörködni újszülött kisfia arcában és várni a mentőket, hogy kórházba szállítsák a mamát és a babát – legalábbis ő ezt gondolta. A következő sokk akkor érte, amikor a diszpécser közölte vele, hogy ez bizony akár 7-8 órába is beletelhet, annyi hívást kaptak a mentők akkortájt.
Miután egy közeli házból némi segítséget kapott néhány tiszta törülköző és megnyugtató szó formájában, úgy döntött, hogy a kórház helyett inkább hazafelé veszi az irányt. Onnan hívott egy szülésznőt a kórházból, aki 40 perc múlva meg is érkezett, elvágta a köldökzsinórt és ellenőrizte a méhlepény állapotát. Aztán megfürdette és jó melegen felöltöztette a babát.
A walesi mentőszolgálat nyilvántartása szerint éjjel 2 óra 12 perckor érkezett a hívás egy megindult szülésről, ám pár perc múlva már arról számolt be a hívó, azaz az édesapa, hogy már világra is jött az újszülött.
„Bár azonnal próbáltunk segítséget szerezni számukra, sajnos arról kellett tájékoztatnunk az édesapát, hogy pillanatnyilag egyetlen szabad mentőautót sem tudunk odairányítani, ezért hosszabb várakozásra kell számítaniuk. Mindenesetre gratulálunk a családnak az új jövevényhez”
– nyilatkozta később a mentőszolgálat illetékese.
Mikor rohamos a szülés?
Rohamos szülésről akkor beszélünk, ha első szülésnél két óránál, többedik szülésnél egy óránál több idő nem telik el a vajúdás megindulása és a baba megszületése között. Egészen pontosan senki nem tudja, milyen tényezők vezetnek oda, hogy a szülés tempója ennyire felgyorsul. Szerepet tulajdonítanak benne genetikai tényezőknek, kötőszöveti gyengeségnek stb., de a pontos ok nem ismert – és valószínűleg egyébként is többtényezős a dolog. Azt mondják, hogy többedik szülésnél nagyobb az esély a rohamos szülésre, mint az első szülésnél. Az is biztosnak látszik, hogy nem ismétlődő jelenségről van szó, azaz ha valakinél már fordult elő rohamos szülés, egyáltalán nem biztos, hogy későbbi szüléseknél is hasonlóképpen jár.
Bár csábítónak tűnhet, hogy a rohamos szülés több órányi vajúdást és fájdalmat vált ki, a rohamszülés nem optimális sem a mama, sem a baba számára. A természet jól találta ki, hogy a vajúdás során fokozatosan tágul a szülőcsatorna, és van ideje átrendeződni az anyai szöveteknek és a baba fejének is ahhoz, hogy mindkét fél a lehető legkisebb traumával megússza, ahogy a baba átverekszi magát a saját testéhez képest viszonylag szűk szülőcsatornán. (Éppen ez utóbbiról szól egyébként a következő írás az Anyavilágon fantasztikus fotókkal, ha érdekel, nézz vissza estefelé.) Ha viszont erre nincs idő, nagyobb az esély a sérülésre – akár gátrepedésre, akár a baba sérülésére.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
