Nem lehet több gyerekünk, mert az orvos nem vett komolyan
Egy édesanyát fél évig hitegetett az orvosa azzal, hogy biztosan nincs komoly baja, hiszen „túl fiatal ahhoz, hogy rákos legyen”. A több hónapos késedelem azt eredményezte, hogy előrehaladott stádiumban derült fény a valódi diagnózisra, rosszabbak a jövőbeni esélyei, sőt a petesejtfagyasztás lehetőségéről is lecsúsztak, így – bárhogy is alakul a további élete – biztosan lemondhatnak arról, hogy második gyermeket szüljön.
Pedig az orvos azt mondogatta az újabb és újabb találkozásokkor, hogy kisebb vagyont tenne arra, hogy valami banális betegség okozza a nő panaszait.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Beth nem sokkal a szülés után kereste fel a háziorvosát azzal, hogy makacs hátfájást tapasztal, ami egyre rosszabb és rosszabb lesz. Az orvos körülbelül 5 percet áldozott rá, és ez alatt mindvégig arról igyekezett őt meggyőzni, hogy amit érez, azok csak szokásos „szülés utáni” komplikációk.
Pár hónap elteltével odáig fajult a helyzet, hogy Beth a fájdalomtól nem tudott mozogni és még a tisztálkodáshoz is segítséget igényel. Nem volt képes felemelni a karját, sőt még mozognisem nagyon, és képtelen volt tartani a kislányát. Újra felkereste az orvost, aki szerint „ez csak isiász”, biztosan becsípődött egy ideg a szülésnél, és nagyobb összegben fogadna, hogy a tünetek mögött nincs komoly baj, hiszen „az ilyen fiatalok nem szoktak rákosak lenni”. A végén még az anya érezte rosszul magát, hogy feleslegesen fecsérli az orvos drága idejét.
„Nagyon gyorsan lepattintott azzal, hogy ez isiász, amit a szülés során beszorult ideg okoz, vagy esetleg az epidurális érzéstelenítésemmel függ össze, de ennél több információt vagy útmutatást nem adott. Rendkívül passzív volt, szinte nem is volt hajlandó meghallgatni engem vagy a tüneteimet. Szinte úgy éreztem, hogy csak az idejét vesztegetem. Minden egyes találkozóról zaklatottan, megalázottan leverten jöttem ki attól a hangnemtől, ahogyan velem beszélt.”
Csak akkor vették végre komolyan Beth tüneteit, amikor állapota annyira súlyosbodott, hogy a sürgősségi osztályra ment, ahol az ügyeletes orvosnő végre elküldte MR-vizsgálatra. A háziorvos, aki korábban nem volt hajlandó komolyan venni őt, még a vizsgálat napján felhívta, és azt mondta neki, hogy jöjjön be a rendelőbe, de ne egyedül, hanem egy kísérővel. Ez pedig soha nem szokott jót jelenteni.
Kiderült, hogy a panaszok mögött egy rosszindulatú vérképzőszeri daganat, az úgynevezett Hodgkin-limfóma áll, mégpedig annak is előrehaladott, 4. stádiuma. A betegség az egész testében elterjedt, a gerincét is érintette, annyira, hogy az orvosok attól tartottak, hogy a csigolyái összeroppannak.
A kemoterápiát gyorsan el kellett volna kezdeni, de pont akkor ütött be a covid, úgyhogy halasztani voltak kénytelenek az orvosok. A bátor anyuka 12 kemoterápián van túl, most már több mint 1 éve tumormentes, de az orvos hanyagsága által okozott károk egy életre szólnak. A visszahozhatatlan késedelem például végül azt jelentette, hogy Beth és párja az idő szorításában nem tudott petesejteket lefagyasztatni a kezelés megkezdése előtt, így – bár még fiatalok – talán örökre le kell mondaniuk egy második baba tervéről.
„Úgy érzem, sok mindentől meg lettem fosztva, például a kislányommal való normális együttlétekről a megszületése után. Aztán a petesejtjeimet is biztosan megviselték a kezelések, petesejt-fagyasztást kérni pedig nem volt időnk. De még ha akkora szerencsénk is lenne, hogy a jövőben újra teherbe eshetnénk, egyszerűen nem tudjuk, hogy a testem és a gerincem hogyan bírná az újabb terhességgel járó nyomást és fizikai igénybevételt.”
Beth eltökélt szándéka, hogy másoknak is erőt adjon, hogy kiálljanak magukért és a testükért, történetét pedig Instagramján, a @b.andthebig.c oldalon osztja meg.
„Emlékszem, hogy otthon ültem a párommal, és különböző tüneteket gugliztunk, és mielőtt diagnosztizáltak volna, folyton a limfómára vonatkozó oldalra tévedtem. Előbb tudtam a valódi okot, mint a szakemberek, ezért is hangsúlyozom mindig a saját testünk megismerésének fontosságát az Instagram-oldalamon.”
Nem is eredménytelenül:
„Mióta 2021 szeptemberében elindítottam az Instagram-oldalamat, öt másik nő jelentkezett, hogy elmondja, hogy az oldalam hatására felismert tünetek miatt elmentek és megvizsgáltatták magukat a háziorvosukkal.”
És hogy az orvos hogyan reagálta le a történteket?
„Soha nem kért bocsánatot tőlem, még akkor sem, amikor le kellett ülnie velem, hogy elmondja az MR-vizsgálat eredményét. És azt sem ismerte el soha, hogy tévedett.”
A termékenység megőrzése rákbetegség kezelése előtt
Az onkológiai kezelések jelentős része a későbbi fertilitás elvesztésével fenyeget. Ilyenkor lehetőség van a termékenység megőrzését célzó módszerek alkalmazására, amennyiben a páciens még gyermeket tervez. Milyen lehetőségek vannak erre? A módszerek alapvetően két csoportba sorolhatók: 1) ivarsejtek vagy embriók lefagyasztása, 2) az onkológiai kezelés termékenységét károsító hatásának minimalizálása.
Amennyiben egy pár – vagy akár egyedülálló páciens – az előbbi mellett dönt, az alábbiak közül választhat: nők esetében petesejtfagyasztás, embrió fagyasztása, petefészekszövet fagyasztása, petefészek transzpozíciója; férfiak esetében spermiumfagyasztás, hereszövet fagyasztása.
Más kérdés persze, hogy az elmélet mennyiben valósul meg a gyakorlatban is. Ezzel kapcsolatban nemrégiben jelentek meg egy hazai felmérés eredményei az Orvosi Hetilapban.1 ebben arra keresték a választ, mennyire elérhető a fiatal onkológiai betegek számára a termékenység megőrzése, orvosi nevén onkofertilitás. A nemzetközi irányelvek ellenére Magyarországon jelenleg nincs erre szolgáló hálózat, így az érintettek irányítása és tájékoztatása nem szervezett, hanem meglehetősen esetleges.
A Magyar Onkológus Társaság (MOT) tagjai számára 2020 novemberében kiküldött kérdőívekre visszaérkezett válaszokból az derült ki, hogy a kérdőívet kitöltő 94 onkológus szakorvos 77 százaléka a páciensével való találkozások során kitér ugyan a daganatellenes kezelés gyermekvállalási tervekre gyakorolt hatásaira, ennek ellenére a termékeny korban lévő pácienseknek csak igen kis hányadát utalják be a fertilitás megőrzését célzó kezelésre. A válaszadók fele nyilatkozott úgy, hogy betegeit nem vagy csak ritkán irányítja tovább meddőségi központba, és a tétlenség okát abban jelölik meg, hogy nincs kifejezetten az onkológiai betegek termékenységének megőrzésére hivatott hálózat, hiányzik a megfelelő szakember képzés, és hazai irányelvekre sem támaszkodhatnak ezen a téren, hiszen ilyenek nincsenek. De hogy erre a területen dolgozók szerint is nagy szükség lenne, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a válaszadók többsége (86%) véli úgy, hogy az onkológus és meddőségi szakembereknek szorosabban együtt kellene működniük hazánkban is.
Forrás:
Vesztergom D és mtsai. A termékenység megőrzése daganatos betegségekben. Egy hazai felmérés tapasztalatai. Orvosi Hetilap. 2022;63:246–252.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
