Anyás-Apás · 2023.10.06 06:24 · 4 perc

Olyan görcseim voltak, hogy azt hittem, hogy vagy szülök, vagy meghalok

Egy fiatal nő évekig küzdött görcsös fájdalmaival, orvostól orvosig jár, akik mindig elküldték azzal, hogy „ne drámázzon”, míg végre kiderült a valódi baja. A történetét azért tartottam érdemesre megosztani, mert jól példázza, mekkora kálváriát járnak be az egészségügyben a betegek, mire kiderül az időről-időre visszatérő rettenetes fájdalmuk oka.

Hogy mi, az a történetből kiderül, és a cikk végén linkeket is mutatok, ahol bővebben tájékozódhatsz erről a betegségről.

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

A 20 éves Matilda azt mondja, hogy olyan fájdalmas görcsöket él át minden hónapban, amelyek leginkább erős szülési fájdalomhoz, méhösszehúzódásokhoz hasonlítanak. Néha úgy érzi, belehal a fájdalmakba. A panaszával pontosan öt évig járkált különböző orvosokhoz, akik rendre azzal bocsátották el, hogy felesleges ennyit drámázni rajta, csak beképzeli magának az egészet. Szerintük a fájdalmas menstruáció „normális” egy nőnél, ezért pszichoterápiára küldték a szorongása oldására.

„Azt mondták, hogy ez normális dolog a nőknél, és fájdalomcsillapítót írtak fel nekem. A helyzet egyre jobban frusztrált, de igyekeztem elviselni a fájdalmat.”

Egy alkalommal fájdalmaival a sürgősségi osztályra került, ahol azt mondták neki, hogy a fájdalom nem a menstruációjával függ össze, majd depresszió elleni gyógyszerre szóló recepttel útjára bocsátották.

„Azt hitték, hogy csak dramatizálom a helyzetet. Azt hitték, hogy depresszióban szenvedek.”

Először 15 éves korában, nem sokkal az első menstruációja után jelentkezett a fájdalom hátfájás formájában. Tánc közben érezte először, ezért azt mondták neki az orvosok, hogy biztosan izomhúzódás. Kapott gyógyszer, fizioterápián is részt vett, de ezek nem hoztak javulást, sőt később étvágytalanság, szédülés és hányinger is társult hozzá.

Matilda végül beutalót kért és elvégeztetett egy ultrahang- és egy MR-vizsgálatot, amelyek nem mutattak ki semmit, de felajánlottak neki egy műtétet, hogy kiderüljön, endometriózisa van-e. A négyórás műtét végén az orvosok 4-es stádiumú endometriózist diagnosztizáltak nála. Azt mondja, hogy bár a diagnózis sokkolta, de ugyanakkor megkönnyebbülést is hozott a sokéves bizonytalanság után.

„Nagy megkönnyebbülés volt. Végre bizonyosságot nyert, hogy a fájdalmaim valósak, valóban léteznek. Sírva fakadtam, amikor elmondták az orvosok, hogy megvan az ok.”

Matilda most ezt tanácsolja azoknak a nőknek, akik hasonló cipőben járnak, mint ő:

„Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem! Állj ki magadért, és harcold ki, hogy komolyan vegyék a problémádat! Te vagy az egyetlen, aki tudja, mit érez. Ne hagyd, hogy bárki azt mondja neked, hogy a fájdalmad nem létezik!”