Póráz csak a kutyákra való? – a gyerekhámról
A gyerekpóráz annyiszor vált ki ádáz vitákat a szülők között, ahányszor csak szóba kerül valahol. Vannak, akik nagyon hasznos kis találmánynak tekintik a kicsi gyerekek biztonsága érdekében. Mások szerint örökre megnyomorítja a gyerek lelkét, ha ilyet adunk rá, mert milyen már, hogy pórázt akasztunk a nyakába, mint egy kutyának? A szülők ez utóbbi csoportja jelentős átfedést mutat azokkal, akik magabiztosan jelentik ki, hogy ők elég hozzáértő és odafigyelő szülők ahhoz, hogy ilyenre soha ne legyen szükségük, és aki ilyet használ, az egyszerűen csak lusta foglalkozni a gyerekével.
Azt hiszem, minden fontos véleményt összefoglaltam a gyerekpórázzal kapcsolatban. Már csak azokkal a helyzetekkel nem tudok mit kezdeni, amikor egy esetleges baleset vagy tragédia után a szülő csak néz maga elé, mondván: pedig csak egy pillanatra nem néztem oda, de hát képtelenség is minden pillanatban minden idegszálammal a gyerekre figyelni.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Legutóbb a Sky Sport bemondója, Michelle Owen esett az anyaszégyenítés (mom-shaming) áldozatává a neten amiatt, mert megosztott egy képet, ami 21 hónapos kisfiával ábrázolja a tengerparton. Jobb kezében a kutya pórázát tartja, balján áll a kisfiú, az anya kezében pedig egy szivárványszínű szalagot lobogtat a szél. Felületes szemlélőnek úgy tűnhet, hogy egy gyerekpórázról van szó. Bár az, aki veszi a fáradságot, hogy tüzetesebben megnézze a képet, egyértelműen látja, hogy a gyereken nincs semmi, ami legalább csak emlékeztetne gyerekhámra, ez az apróság a legcsekélyebb mértékben sem akadályozta a net vérszomjas anyahadát abban, hogy nekiessenek Michelle-nek, amiért ilyen léleknyomorító testi korlátozáshoz folyamodik.
A tévés gyorsan tisztázta, hogy valamit nagyon benézett az, aki a színes szalagot gyerekpóráz szárának nézte, de ha már így adódott, fontosnak tartotta kifejteni a véleményét ebben a témában is:
„A kisfiamon nincs gyerekpóráz. De még ha lenne is, akkor mi van? Előfordul, hogy a szülők hámot adnak a gyerekükre, különösen akkor, ha a gyerek hajlamos az elszaladgálásra, és még túl kicsi ahhoz, hogy megértse, hogy ez miért veszélyes. Elképesztő, mennyi ítélkezéssel találkozom a neten, ráadásul olyanok részéről, akik még arra sem veszik a fáradságot, hogy alaposan megnézzenek egy fotót.”
Azt hiszem, nem árulok el meglepő dolgot azzal, hogy Michelle követői két markáns táborra különültek el a gyermekhám avagy gyermekpóráz témájában. Sokan hasznos segédeszköznek tartják a kisgyerekek testi épségének megőrzésére:
„Rendszeresen adtam gyerekhámot a kétévesemre, így el tudtuk kapni, ha éppen hatalmasat esni készült, és abban is megakadályozta, hogy folyton el szaladgáljon tőlünk, ami ugyancsak veszélyes lett volna számára. Semmi baja nem lesz tőle a gyereknek, ne hallgassatok azokra, aki mást mond.”
Mások más szempontból sem tartották volna problémásnak azt, ha a színes szalag valóban egy gyerekpórázhoz tartozott volna:
„Senkinek semmi köze hozzá, a te gyereked! Szerintem egyébként szuper találmány, különösen forgalmas utcán vagy zsúfolt szupermarketekben, ahol nem lehetsz elég óvatos és körültekintő, elég egy másodperc töredéke, és máris kész a baj.”
Egy másik hozzászóló rámutatott, hogy bár rendszeresen használt gyerekpórázt, amikor a gyerekei kisebbek voltak, ám most, hogy felnőttek, nincs szükségünk arra, hogy pszichológussal dolgozzák fel ezt a „traumát”, sőt semmilyen jelét nem látja rajtunk annak, hogy bármilyen káros hatása lett volna. Ellenben épségben, baleset és eltűnés nélkül túlélték a gyerekkort.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
