Anyás-Apás · 2018.04.19 07:24 · 10 perc

Pedofil banda, hitetlenkedő rendőrök – ez a boldog gyermekkor?

Iskolás lányként egy pedofil banda prostitúcióra kényszerítette, a rendőrök nem hittek neki, majd a gyermekvédelmisek is cserben hagyták azzal fenyegetve őt, hogy állami gondozásba kerülhetnek gyerekei. Ám mindezek ellenére talpra állt és nyilvánosságra hozta történetét.

Sammy Woodhouse könyve a közelmúltban jelent meg az Egyesült Királyságban, mely a közelmúlt egyik legnagyobb gyermekvédelmi botrányának részleteire derít fényt.


Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

Sammy Woodhouse a napokban tette közzé annak részleteit, hogy egy pedofil banda hogyan kényszerítette szexre kislányként Rotherhamben, és hogyan hagyták magára azok a hatóságok, melyeknek feladatuk lett volna kimenteni őt borzalmas helyzetéből. Most megjelent könyvében Sammy leírja, hogy a sok éven át tartó szexuális zaklatás hogyan vezetett nála depresszióhoz, a bűntudatérzéséhez és ahhoz, hogy többször már az öngyilkosságot fontolgatta. Bár bátran felvállalta, hogy zaklatóit az igazságszolgáltatás kezére juttatja, a rendőrség és a szociális szolgálat sem állt mellé, és szembe kellett néznie azzal a fenyegetéssel, hogy gyermekeit elveszik tőle. A könyvből az is kiderül, milyen példátlan bátorsággal küzd gyermekéért.

„Soha nem felejtem el azt a pillanatot. Ősz volt, 2012-t írtunk, amikor a benzinkútnál való sorban állás közben megpillantottam egy újság első oldalát. A gyomrom azonnal görcsbe rándult. Ott állt feketén-fehéren, hogy kiszivárgott információk szerint három, közelebbről meg nem nevezett ázsiai származású testvér fiatal tizenéves lányokat kényszerített szexre és erőszakolt meg Rotherhamben 1999 és 2001 között, ám soha nem ítélték el őket tettükért.

A beszámoló sokkoló volt: 54 lány hitte a férfiak valamelyikét barátjának, közülük 18-an vallották magukat a bandavezér barátnőjének. Szinte rosszul lettem, amikor rájöttem, hogy a férfi csaknem bizonyosan az én barátom is volt korábban, Arshif „Ash” Hussain, két testvére pedig a csak Bash néven emlegetett Bannaras és Bono. Több mint egy évtized telt el azóta, hogy szakítottam Ash-sel, és most végül szembe kellett néznem a rémisztő valósággal, mi is történt velem 14 évesen, amikor még iskolába jártam. Egy pillanat alatt végigszáguldott az összes emlék a fejemen a kapcsolatunkról. A dolgok akkor romlottak el, amikor 16 éves lettem. Tizenhat. Már a gondolattól is hányingerem támadt. Ash-t addig érdekeltem a legjobban, amikor még kislány voltam, aztán elveszítette az érdeklődését irántam.

Mindig is tiltakoztam az ellen, hogy „szexre kényszerítettek” volna, bármit is jelentsen ez. Aztán leesett nálam a húszfilléres. Hazaérve lerogytam a földre és csak hisztérikusan sírtam és ordítottam. Úgy éreztem, egy feneketlen fekete gödörbe zuhantam, ahonnan soha többé nem tudok kimászni. Most 27 éves vagyok, és az életem utolsó 13 éve egy nagy, kövér hazugság volt. De ha valaha is hittem abban, hogy a hatóságok segíteni fognak nekem, akkor abban szomorúan csalatkoznom kellett. Még most is, amikor kiderült a kétségbevonhatatlan igazság, csak magamra számíthatok a harcban…

Mióta a kapcsolat köztem és Ash között 2001-ben megszakadt, a mamám hirtelen meghalt agyvérzésben, és én sokat gondoltam a menyországra, ahová jutott. Öt évvel ezelőtt már ott tartottam, hogy komoly küzdelmembe került, hogy reggelente felkeljek az ágyból. Nem ettem és folyton sérüléseket okoztam magamnak, így próbálva büntetni önmagamat azért, amit a családommal tettem.

Nem több, mint szexuális kellék

Ash tönkretette az életemet, amikor még gyerek voltam, és most újra elpusztított bennem mindent, ami az életet jelentette. Dolgoztam topless modellként és szextáncosnőként, de erőtlen voltam, és robotként tettem a dolgomat. Ash agymosottá tett, hogy normálisnak higgyem azt, hogy nem vagyok több, mint egy szexre használt tárgy. Nem tiszteltem magam, és az önbecsülésnek a morzsája sem volt meg bennem. Ezeket a dolgokat elrabolta tőlem, és nem hagyott belőlem mást, mint egy üres kagylóhéj.

Arra gondoltam, hogy két gyerekemnek – az Ashtől született Jamesnek, aki most 11 éves és az egyik későbbi kapcsolatomból származó 6 éves Reece-nek – jobb lenne, ha én nem is lennék. A mentális gondozóm is feljelentett a szociális szolgálatnál, „elfogadhatatlannak” minősítve, hogy elismertem neki, hogy a gyerekeim szeme láttára próbáltam öngyilkosságot elkövetni. A szociális szolgálat szerint az esetem nem volt elég súlyos ahhoz, hogy foglalkozzanak vele. Minden támogató szolgálathoz körbeküldözgettek Rotherhamben, de senki nem érezte feladatának, hogy segítsen egy olyan áldozatnak, mint én vagyok.

Ha visszaemlékszem azokra a napokra, akkor csak dühöt érzek. A velem foglalkozó gondozók és szociális munkások mind felnőttek voltak, akik azt tanulták, hogyan kell gondozni és védeni a gyerekeket. Mi lett volna, ha a rendőrség már akkor eljárást indít Ash ellen, amikor először teherbe estem, vagy tesz valamit azoknak a lányoknak a védelmében, akiket még előttem megerőszakolt és szexre kényszerített? És hogy még rosszabb legyen a helyzet, Ash folyton hívogatott és üzeneteket küldözgetett. Amikor egyszer pedofíliával gyanúsítottam meg, azzal fenyegetett, hogy megöl. De amikor a fenyegetés miatt feljelentettem a rendőrségen, akkor arra hivatkozott, hogy ez csak egy kis „házi” vita volt, és felejtsem el az egészet. Sőt még azzal is megvádolt, hogy én provokáltam őt.

Megint úgy éreztem, hogy egyedül maradtam, és a hatóságok cserbenhagytak. Úgy éreztem, hogy senki nem hallja meg a kiáltásomat, én pedig túl gyenge vagyok, hogy változtassak. Végül súlyos depresszióval diagnosztizáltak, és akkor belekezdtem a történetem elmesélésébe egy sürgősségi esetekre szakosodott szociális munkásnak, Nikkinek. Ő ezt mondta: „Azt hiszem, a hatóságok hibáztak az esetedben. Szerintem sok éven át szexuális erőszak áldozataként éltél. Itt az ideje, hogy szakértő kezekbe kerüljön az ügyed. Áldozat voltál, de ma már túlélő vagy.”

Azt akartam, hogy Ash megfizessen azért, amit tett. Azt akartam, hogy börtönbe kerüljön, hogy senki másnak ne tudjon ártani többé.

Hiba hiba hátán a hatóságok részéről

A szívem a torkomban dobogott, amikor ott ültem két rendőr előtt, akik eljöttek kihallgatni. Az egyikük azonban azzal indított, hogy nem vagyok megbízható tanú, mert korábban Ash barátnője voltam, ezért nem vagyok elfogulatlan. Úgy tűnt, hogy hidegen hagyja őket apán 11 oldalas vallomása és a tinédzserkori naplómban leírtak. Rájöttem, hogy nem bízhatom abban, hogy a rendőrség majd segít nekem. Megbíztam egy ügyvédet, hogy kérje ki a rendőrségi aktákat, mielőtt esetleg nyomuk vész. Így aztán darabról darabra összeraktam, hogy mulasztottak a hatóságok. Például 2000-ben, amikor másodszor is teherbe ejtett Ash, a hatóságok több városban, köztük Rotherhamben is vizsgálatot folytattak gyermekprostitúció ügyében. A 2001-ben kelt jelentés külön fejezetet szentelt Ashnek mint futtatónak és drogdílernek, és egy sor bűncselekménnyel gyanúsították. Megdöbbenve láttam a nevem a 10 áldozat között, akkor még gyermekprostitúcióként emlegetve a történteket. A hatóságok mindent tudtak róla, melyik hotelben szállt meg, honnan hozatott ételt magának, melyik taxitársaság autóival utazott stb. Ezt követően a jelentés készítői kritikával illették a rotherhami önkormányzatot és rendőrséget, hogy nem tettek semmit.

Közben tisztában voltam vele, hogy Ash nem riad vissza az erőszaktól sem annak érdekében, hogy fogjam be a szám. Valaki szólt, hogy látta Asht a házam előtt egy sötét színű autóban várakozni. Hívtam a rendőrséget, és meglepődve tapasztaltam, hogy időközben megváltozott a hozzáállás irányomban. Most már meghallgattak és komolyan vettek. Vége szakadt annak az időnek, amikor csak egy hülye csajnak tekintettek, aki csak azt kapta, amit megérdemelt, és aki csak magának köszönheti, hogy prostituáltnak állt.

A harcnak azonban még nincs vége, mert a gyerekeimet az önkormányzat gyermekvédelmi nyilvántartásba vette – ez egy olyan folyamat, melynek a vége az is lehet, hogy elveszik őket tőlem. Éveken át nem védtek meg, most pedig engem hibáztatnak a médiában, és tőlem akarják megvédeni a gyerekeimet. Nem könnyíti meg a helyzetemet, hogy hamis bejelentések érkeznek a hatóságokhoz rólam. Az egyikben például azt állítják, hogy két hétre magára hagytam a gyerekeimet és elmentem Ibizára nyaralni, egy másik szerint egy drogdíler bandába engedtem a gyerekemet, amikor csak 6 éves volt. De vannak biztató jelek is. Vizsgálatot indítottak a helyi gyermekvédelmi szolgálat ellen, mely azt bizonyította, hogy lányok ezrei estek szexuális zaklatás áldozatává 16 év során.

De a legnagyobb győzelem, hogy Asht végre a rácsok mögött tudhatom, hiszen 2015-ben 35 év börtönre ítélték 23 rendbeli, kiskorúak sérelmére elkövetett szexuális bűncselekményért. Most már az a célom, hogy a gyerekek következő generációjának védelméért kampányoljak.

Sammy Woodhouse könyve Abridged from Just A Child: Britain’s Biggest Child Abuse Scandal Exposed címmel jelent meg egy brit kiadónál.

#pedofil #pedofília #szexuális_erőszak #gyermekbántalmazás

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!



Hozzászólás írása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük