Rettegtem, hogy nem mozog a babám, talán meghalt?
Tegnapelőtt hoztam egy történetet, amiben egy celeb anyuka számolt be arról, mekkora kétségbeesést és pánikot keltett benne, amikor a babája kevesebbet rugdosott, ezért azt hitte, hogy valami nagyon nagy baj történt vele. A sztoriról két olyan téma jutott eszembe, amiről érdemes lenne beszélni: az egyik a pánikbetegség, a másik pedig az, hogy voltaképpen mennyit is mozog a baba az anyaméhben normálisan, és ha nem mozog annyit, amennyit várnánk, mikor érdemes pánikba esni és mikor nem.
Az első témáról korábban már írtam (ide kattintva elolvashatod), most akkor jöjjön a második cikk a magzatmozgásokról.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Lauren Goodger egy hazájában ismert és talán népszerű és kedvelt brit médiaszemélyiség. Korábban a The Only Way is Essex című valóságshow-ban szerepelt, de modellkedik és tévéműsorokban is feltűnik, és időnként cikkeket is írogat. Az éppen első gyermekével 25 hetes várandós Lauren beszélt arról a közelmúltban, hogy pánikrohamot élt át abbéli félelmében, hogy babájával valami komoly baj lehet, hiszen nem mozgott annyit, mint korábban. A kórházban azonban az elvégzett vizsgálatok alapján megnyugtatták, hogy a babával szerencsére minden rendben van, és amit érez, azok egy pánikroham tünetei. Ha még nem olvastad, akkor itt olvashatod el részletesebben a történetet, melyből az is kiderül, hogy a 25 hetes várandós kismamában sok szorongást kelt az első terhességgel járó vadonatúj helyzet, és úgy érzi, nehezen birkózik meg azzal a rengeteg érzéssel, melyeket korábban még soha nem volt alkalma átélni.
„Az orvosok és a veled hasonló cipőben járó barátaid mindig mondják, hogy a pánikroham alatt az adrenalinszinted az egekbe szökik szorongsz, rettegsz, izzadsz. De ezt átélni egészen más, mint elméletben hallani róla, hiszen a roham alatt rettenetesen szorít a mellkasod, zakatol a szíved, a fájdalom a karodba sugárzik, és halálfélelmed van”
– számolt be tapasztalatairól az egyik legnépszerűbb brit bulvárlapnak.
A magzatmozgásokról
A várandósság talán egyik leg nagyobb izgalommal várt érzése, amikor először éljük meg a baba rugdosását a pocakban. Valószínűleg azért van ez, mert az első lepkeszárnyszerűen finom mozgások hozzák hirtelen elérhető közelségbe azt, amit addig is tudtunk, de valahogy nem éltük meg igazán: hogy egy új élet növekszik a szívünk alatt, egy új emberke, aki él, érez és mozog. Ráadásul ez az semmihez sem fogható élmény akkor ér bennünket, amikor a várandósság „zűrösebb” első trimeszterén már túl vagyunk annak minden nyűgével, reggeli rosszullétével és az egyéb koraterhességi tünetekkel együtt, és egy nyugodtabb időszakba érkezünk.
Miért mozog a baba az anyaméhben?
De hogyan fér ki a baba feje?
Azt, hogy ez mihez hasonló, talán minden anya másként írja le. A két lábbal a földön álló nők talán erősebb bélmozgáshoz hasonlítják, míg a költőibb lelkületű kismamák inkább finom szárnyrebbenésként írják le. De akárhogyan is van, az első magzatmozgásokat mindenki a második trimeszterben érzi, valahol a 16. és 22. hét között. Aki már nem első gyermekével várandós, annak értelemszerűen már vannak ilyen tapasztalatai, ezért ők már korábban észlelik az első finom rugdosásokat, mint a tapasztalatlanabb első terhesek. Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy minden várandósság más és más, ezért aztán nem is adható egyetlen határozott időpont, ameddig mindenkinek „muszáj” éreznie a baba első mozgásait. (Vannak olyanok, akik állítólag csak napokkal-hetekkel, esetleg csak órákkal a szülés előtt ismerik fel egyáltalán a terhességüket, esetünkben nemigen van értelme erről a témáról beszélni. Erről itt olvashattál korábban.)
Az első finom rugdosásokkal a baba voltaképpen csak mintegy „bemelegít”, és ahogy nő és erősödik, úgy válnak mozgásai is erősebbeké és rendszeresebbeké. A harmadik trimeszterben már bizonyos törvényszerűségek, mintázatok is felismerhetők a baba mozgásainak gyakoriságában és erősségében, például lehetnek olyan napszakok, amikor a baba észrevehetően aktívabb, mint máskor.
Egy fantasztikus videó arról, mit csinál a baba az anyaméhben
Számoljunk?
Előfordulhat, hogy orvosa arra kéri a várandóst, hogy számolja a magzatmozgásokat. A magzatmozgások számolása pontosan azt jelenti, amit a neve sugall: a nap egy előre meghatározott időszakában figyeled, hogy adott idő alatt a baba mennyit mozog. Manapság már erre szolgáló mobiltelefonos alkalmazások is vannak, de a feladat ezek nélkül sem ördöngösség, mindössze egy nyugodt időszakra, órára, papírra és ceruzára van szükség hozzá. A magzatmozgások számolása úgy is történhet, hogy azt figyeled, hogy a babának mennyi időre van szüksége adott számú, általában 10 magzatmozgáshoz. Ha a magzatmozgások óránkénti száma nem éri el a tízet, akkor próbáld meg a babát nagyobb aktivitásra ösztönözni például azzal, hogy finoman megbökdösöd, beszélsz hozzá, eszel néhány falatot, vagy változtathatsz a testhelyzeteden, majd megismétled a számolást.
Miért mozog kevesebbet vagy éppen többet?
Annak, hogy a baba átmenetileg kevesebbet mozog a megszokottnál, általában valamilyen ártalmatlan oka van, például éppen alszik vagy pihen. De ennél veszélyesebb okok is állhatnak a magzatmozgások ritkulásának hátterében, például a baba fejlődése lelassul, a placenta nem látja el megfelelően a feladatát, vagy a köldökzsinór megfeszül, hurkot képez, összenyomódik vagy a baba nyakára tekeredik.
Sokakban él az a tévhit és sokszor képezi felesleges pánik kiindulópontját, hogy a magzatmozgások élénkebbé válása is azt jelzi, hogy nagy baj van a babával. Ez az összefüggés azonban nem egyértelmű. Egy 2019-ben nyilvánosságra hozott vizsgálatban például 500 várandós nő megfigyelése alapján nem találtak kapcsolatot a harmadik trimeszterben az élénk magzatmozgások és a halvaszületés vagy a köldökzsinór a nyakára tekeredése között, míg más terhességi komplikációkkal mutatkozott némi összefüggés.
Ezt jegyezd meg!
Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy nem feltétlenül jelez bajt, ha baba a szokásosnál „lustább” vagy éppen élénkebb. Alapszabály, hogy figyeljük a baba viselkedését, és ha bármilyen gyanú merül fel bennünk arra, hogy a magzatmozgások megváltozásának hátterében valamilyen komolyabb ok állhat, akkor ne várjunk, ne találgassunk, hanem forduljunk orvoshoz. Mert erre a szituációra mindennél jobban igaz: jobb félni, mint megijedni.A cikk első részét itt olvashatod.
Forrás: Healthline, BMC Pregnancy and Childbirth
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
