A minap egy 23 évvel ezelőtti film bukkant fel előttem a Youtube-on, mely annak idején nagy visszhangot váltott ki. Almási Tamás Sejtjeink címmel forgatott filmet, melyben három, gyermekre vágyó pár életét követte nyomon a lombikprogram útvesztőjében, az azóta elhunyt Dr. Konc János páciensei közül. Nem magáról a filmről szeretnék írni, bár meggyőződésem, hogy a filmet mindenkinek látnia kellene annak ellenére, hogy a meddőségi kezelések gyakorlata azóta bizonyára számos változáson ment át.
Inkább a film vége felé elhangzó egyik megszólalásról szeretnék írni, amiről azt remélem, hogy a mögötte meghúzódó szemlélet csakúgy változott, fejlődött, alakult, mint a lombikkezelések gyakorlata.
A film tehát három pár sorsát követi nyomon, közülük az egyik Tündi és Laci, akikhez nagyon sok év után, hosszú és keserves küzdelem és számos csalódás árán érkezik két gyönyörű baba, igaz, a vártnál kicsit korábban, korababaként. A riporter a babák születése után néhány hónappal ismét meglátogatja a családot, ahol azt kérdezi tőlük, hogyan érzik most magukat. Bár a látottak és a szavaik alapján kétségtelen, hogy hihetetlenül boldogok, hogy végre szülők lehetnek, Tündi egy váratlan monológgal tudatja a világgal, hogy mi élete legnagyobb fájdalma azután, hogy legnagyobb vágya teljesült, ráadásul duplán. Ami számomra egyébként is furcsa és egy kicsit visszatetsző lenne, így meg, hogy a film korábbi több mint egy órájában addigra már bepillanthattunk a gyermekáldásért vívott közös küzdelmükbe, különösen váratlan és – kövezzetek meg – az én szememben valamelyest önzőnek és telhetetlenek tűnik.
Ezt mondja:
„Az orvossal már megállapodtunk, hogy császármetszéssel fognak a világra jönni. Próbálkoztam, mint minden nő, hogy próbáljuk megszülni, ha esetleg úgy fekszenek, akkor próbálkozzunk. Az orvos mondta, hogy nem próbálkozunk, mert kell nekünk mind a két gyerek. Aztán előkészítettek, jött a két gyerek, és nem volt velük semmi gond. Két nagyon stramm csaj.”
Aztán a beszámoló váratlan fordulatot vesz:
„Ez a műtét volt. Ez műtét volt, nem szülés, azt ugye tudod. Tudom, hogy mi az a szülés, tudom, hogy mi az a fájás, a tágulási szak, mindent tudok, de mégse szültünk. Kínlódtam eleget, nem arról van szó, mindent tudok, hogy milyen, csak…”
Aztán a házaspár közötti párbeszédből később kiderül, hogy ők erről egymás között korábban még nem beszéltek a szülés (direkt írtam így!) óta eltelt 10 hónapban, de a férje megnyugtatja, hogy őt ez eddig sem érdekelte, hogy a felesége szült vagy nem szült, hiszen a lényeg a két egészséges baba. Ahogyan ő fogalmaz: nem szülést akartunk, hanem gyereket.
„ Én például abszolút nem csinálok ebből különbséget. Azért mentünk bele a lombikba, mert gyereket akartunk. Gyerekeink lettek, és az, hogy ez most szülés vagy nem szülés, hogy így lett vagy úgy lett vagy amúgy lett… ennyi erővel azon is lehetne problémázni, hogy nem természetes úton fogantak. Körülbelül ugyanannyi jelentősége van vagy inkább nincs a kettőnek.”
Mire Tündi válasza:
„Az nem izgat, hogy természetes vagy nem természetes, csak az, hogy nem voltam képes rendesen kihordani és természetes úton megszülni őket.”
Majd amikor a férje megkérdezi, hogy nem mindegy-e, akkor kevés meggyőződéssel és nem kevés beletörődéssel az arcán csak ennyit mond:
„Utólag már mindegy.”
Erre mondtam az elején, hogy nagyon remélem, hogy az idők múltával, ez a szemlélet is megváltozott. Ráadásul ebben az esetben nem is a környezet elmarasztaló és maradi véleménye nyomja mázsás súllyal az anya vállát, hanem saját magára helyez szerintem teljesen indokolatlan terhet az önhibáztatással, önmarcangolással és önmaga lebecsülésével.
A végén szeretném leszögezni az én megingathatatlan véleményemet a császármetszéssel kapcsolatban: szülés minden olyan folyamat, melynek a végén újszülött jön a világra. Pont. Ennyi. Nem szabad ezt ennél jobban túlagyalni.
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Feltétlenül szükséges sütik
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.
