Szülés utáni depresszió, a néma gyilkos
A múlt héten újabb csecsemő tragédiája rázta meg a médiát: a lengyeltóti anya tette, aki megölte nyolc hónapos babáját, majd önmagával is végzett. A hírekből annyi tudható, hogy az anyát depresszióval kezelték, és nem sokkal a gyilkosság előtt engedték haza a kórházból, állapotát rendezettnek minősítve.
A hírekből az is kiderül, hogy a környezet tudott az anya betegségéről, de nem tulajdonítottak neki túlságosan nagy jelentőséget. Hiba volt.
Egy kis depresszió, egy kis rosszkedv, lehangoltság, sokunkkal előfordul ilyesmi szülés után – legyintettek. Hiszen rendezett a porta, nincs hangos szó, és még a védőnőhöz is eljár az anya a babával. Aztán megöli őt.
Nos, akkor ma beszéljünk a szülés utáni depresszióról!
Ez vagyok én és ez a szülés utáni depresszióm
Nemrégiben egy kaliforniai anya saját fotóját posztolta az Instagramra, felhívva a figyelmet arra, hogy a szülés utáni (orvosi szóval posztpartum) depresszióról nem szabad szemérmesen hallgatni, mindenkinek magában hordozva ezt a terhet, hanem igenis beszélni kell erről a „néma gyilkosról”. A fotón Tori Block látható, amint kisfiát szoptatja, miközben depressziójával viaskodik. Nem sokkal a feltöltés után le is akarta szedni a fotót a közösségi oldalról, környezete azonban arra buzdította, hogy ne tegye, mert a fénykép akár egy őszinte és nyílt párbeszéd kiindulópontja is lehet erről az agyonhallgatott betegségről.
„Ez vagyok én, amikor éppen a legmélyebbre süllyedtem a szülés utáni depresszió szakadékában – írta az anya a február 15-én kiposztolt fotó alá. − Az elképzelhetőnél is mélyebb mélységekben voltan, szinte már nem is voltam önmagam. Ha ránézek erre a fényképre, pontosan fel tudom idézni a fájdalmat, amit éreztem, a kínt, hogy minden reggel fel kell kelnem, a fizikai fájdalmat, mely a gondolataimból kiindulva körülvett.”
Aki azt tanácsolta, hogy bizony maradjon a fotó az Instagramon, nem tévedett, hiszen ennek kapcsán valóban beszélni kezdtek az emberek a szülés utáni depresszióról. Az egészet elindító Tori Block is megszólalt ismét: „Beszélnünk kell erről a néma gyilkosról. A posztpartum depresszió nem válogat, bárki az áldozatául eshet. Ha nyitottak vagyunk és elmondjuk az igazságot erről a betegségről, akkor talán megelőzhető a depresszió vagy legalább enyhíthető a súlyossága. Az első lépés, hogy változtassunk azon a szemléleten, ahogyan a mentális betegségekre és úgy általában a mentális állapotra tekintünk, tegyünk a megbélyegzés, a stigmák és az előítéletek ellen! Talán ha szélesebb körben beszédtéma lett volna annak idején ez a betegség, akkor én sem süllyedtem volna oly mélyen a depresszióba. De benne voltam, és ennél magányosabbnak már nem is érezhettem volna magamat.”
És az Instagram-fotót nézve a nők megszólaltak. Egy anya ezt kommentelte hozzá: „Ez a kép a lelkemig hatolt. Nekem is van egy nagyon hasonló fényképem. Emlékszem az éjszakákra, amikor álomba sírtam magamat és a kisbabámat; az etetésekre, amikor a fájdalomtól és elutasítástól zokogva ültem; utáltam magam azért, amiért annyira szánalmasnak éreztem magam, utáltam magam azért, mert nem akartam a párom és a babám közelében lenni, és utáltam magam azért, mert ez az egész annyira más és annyival nehezebb volt, mint amit valaha is el tudtam volna képzelni. De hozzád hasonlóan én is küzdöttem. És sikerült visszatérnem.”
„Soha ne töröld ezt a fotót” – írta egy másik anya.
Honnan lehet észrevenni, hogy ez már több, mint múló rosszkedv, lehangoltság?
A szülés utáni depresszió felismerésére számos módszer, skála, kérdőív létezik. Ilyeneket azonban nemigen tart senki otthon a komódfiókban.
Ha azonban az alábbi állítások jelentős része vagy többsége igaz az adott személyre, akkor esélyes, hogy szülés utáni depresszió áll fenn. Pánikra egyelőre semmi ok, de mindenképpen indokolt sürgősen felkeresni az orvost.
Lássuk az állításokat!
– Állandóan fáradtnak, kimerültnek érzem magam.
– Gyakran, nyilvánvaló ok nélkül sírva fakadok.
– Pánikrohamaim vannak.
– Túlságosan aggódom magam és kisbabám egészsége miatt.
– Nem érzek semmit a baba iránt.
– Nehezen alszom el.
– Étvágytalan vagyok, nincs kedvem enni.
– Nem vagyok képes adott dologra összpontosítani.
– Ijesztő gondolataim és képzeteim vannak.
– Eluralkodik rajtam a veszteség érzése
Baby blues vagy szülés utáni depresszió?
Szögezzük le, hogy bár a szülés utáni depresszió sem ritka, a szülés utáni hangulatzavar többsége az enyhébb baby blues kategóriájába sorolható. Ez az újdonsült anyák akár 60−80 százalékánál is előfordulhat. Ennek jellemzője a hangulati labilitás, sírás, szorongás, ingerlékenység, alvászavarok, gyors és hirtelen hangulatváltozások és sebezhetőség érzése.
A tünetek általában a szülés utáni 3 napban a legkifejezettebbek, akár két héten át is fennállhatnak, majd önmaguktól megszűnnek.
A szülés utáni (posztpartum) depresszió a frissen szült anyák 10−20 százalékát érinti, hosszabb ideig tart és súlyosabb tünetekkel jár. A már említett mentális tünetekhez testi tünetek is társulhatnak, például fejfájás és szapora szívműködés. Különös figyelmet érdemelnek azok az esetek, amikor az anya semmilyen érzelmet nem táplál csecsemője iránt. Ez a jelenség a szülés utáni első hónapban bármikor felléphet, de az első évben később is kialakulhat. Ezek az anyák sajnos nagyon ritkán kérnek segítséget, noha a depresszió ezen és más formáiban is megvannak a lehetőségek a kezelésre.
Tehát van segítség.
Fotó forrása: welldoing.com
Forrás: ACOG
#posztpartum #szülés_utáni #depresszió
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
