Szeresd a szülés utáni testedet (is)!
Ezt tanácsolja egy fitneszmodell és személyi edző, akinek a várandósságát és a szülés óta eltelt időszakot közelről szemlélhette nem kevés követője. Akiktől kapott is hideget-meleget. Bár elismeri, hogy mostanra megtanulta kezelni a helyzetet, de azt is bevallja, hogy időbe telt, míg megtanulta, hogy ezekkel a véleményekkel ne törődjön. És ezzel nincs egyedül.
És még mielőtt valaki a billentyűzethez kapna, nem, én sem gondolom, hogy annak elfogadása, hogy igen, megváltozik a testünk szülés után, nem jelenti azt, hogy hagyjuk el magunkat. Csak a „normák” és a prioritások változnak. De azok nagyon.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Emily Skye Ausztráliában él, ráadásul kétszeresen is a „testéből”, hiszen fitneszmodell és személyi edző. Ahogyan azt mostanában „kell”, közösségi oldala is van, az Instán például nem kevesebb, mint 2,5 millióan követik. Hat hónapja adott életet második gyermekének, és a közösségi oldalán megmutatja az életét a követőinek is. Így aztán szinte törvényszerű sajnos, hogy számos negatív kommentet szült az az egyszerű és evidens tény, hogy a szülés után nem nyerte vissza azonnal bombaformáját, de valószínűleg nem is ez volt számára az elsődleges cél a szülés utáni hónapokban.
Ilyen kommentek születtek a fotói alatt:
„Fittforma, béke poraidra.”
Meg ilyenek is:
„Fúj, gusztustalan vagy. Teljesen szétesett a tested.”
Aztán még ez is:
„Úristen, mennyi narancsbőr!”
És végül az egész megkoronázásaként:
„Ezek a fotók csak arra jók, hogy emlékeztessenek arra, miért nem akarok soha gyereket.”
És ez csak néhány a temérdek komment közül, melyek mind azt róják fel neki, miért nem néz ki úgy, mint a szülés előtt. Aztán a poszt többi része arról szól, miért tesz magasról ezekre a hozzászólásokra és hogyan jutott el addig a pontig, amíg mostanra már teljesen ki tudja ezeket zárni az életéből és a gondolataiból.
„Csak hogy tudjátok, ezeket nem én gondolom magamról, hanem mások mondják rólam. Pedig amit én gondolok magamról – és amit folyamatosan mondogatok magamnak –, az SOKKAL fontosabb, mint amit mások gondolnak és mondanak rólam. Azt mondom, hogy SZERETEM a testemet, és hálás vagyok azért, amit tesz értem és a gyermekeimért. Amikor a kisfiamat világra hoztam, megfogadtam magamnak, hogy ha bármikor is negatív gondolataim támadnak a saját testemről, mindig emlékeztetni fogom magamat arra, mit tesz értem és én ezért mennyire hálás vagyok. Mindig elszomorodom, amikor azt hallom, hogy mások milyen szörnyű dolgokat mondanak a saját testükről, arról, hogy hogyan néznek ki. Szeretni magunkat és a testünket nem könnyű dolog, és időbe telik ezt megtanulni, de hiszek benne, hogy ez mennyire fontos.”
Aztán a jövőbeni céljairól ír:
„Kétségkívül szeretek fittnek és erősnek kinézni, és célom, hogy javítsam a fizikai állapotomat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem szeretném a testemet akkor is, amikor nincs éppen „csúcs”formában. És éppen ezért nem törődöm azzal, hogy most éppen mint gondolnak vagy mondanak rólam mások, nem érdekelnek a bántó kommentek. Nem mindig volt ez így, mert korábban felbosszantottam rajtuk magamat, de most már megtanultam, hogy vegyek egy mély levegőt és egyszerűen lépjek tovább. Tisztában vagyok vele, hogy ezeknek az embereknek nem az építő kritika a céljuk, semmi mást nem akarnak, mint bántani és sértegetni. Mindig megpróbálom a negatív dolgokat is pozitívvá alakítani, úgyhogy ezekből a kommentekből motiválódom. Szóval köszönöm nektek, trollok, mert ahelyett, hogy lehúznátok, erősebbé, eltökéltebbé és ellenállóbbá tesztek. Újra fitt és erős leszek, de nem azért, hogy nektek megfeleljek, hanem mert ÉN azt akarom.”
Nem elhagyni magunkat, hanem elfogadni
Nem csak ez az ausztrál fitneszmodell tartja egyébként fontosnak, hogy tudatosítsa a nőkben, hogy nem kell attól rosszul érezni magukat, hogy a szülés után a testük nem lesz ugyanolyan, mint előtte. Korábban itt, az Anyás-Apáson is olvashattál egy anyáról, aki négyes ikreinek születése után tette ki a fotóit „igen, ilyen a testem szülés után, közöd?” megjegyzéssel. De tavaly például négy mamablogger is kampányt indított annak érdekében, hogy meggyőzze az anyákat: fogadják el a testüket. Ezért négyen együtt készítettek fotót, amire ők is kaptak nem kevésbé negatív és bántó kommenteket. Valaki például feltette a kérdést a fotókat látva: ez valami reklám akar lenni arra, miért hordanak haskötőt a lógó hasú nők?
A négy mamablogger egyike akkor ezt nyilatkozta:
„Én hármas ikreket szültem, és hát igen, a várandósság és a szülés nagyon is átalakította a testemet. Időre volt szükségem, mire elfogadtam ezt.”
A kampányról ezt mondták:
„Ezeknek a fotóknak a megosztásával jól feldobtuk a labdát, hogy minden negatív ember odacsődüljön és borzasztó dolgokat kommenteljen be a képek alá. De hálaistennek mind a négyen nagyon erősek vagyunk.”
De náluk is eljött az a pont, amikor elegük lett a mocskolódó kommentekből:
„Nem a kibicként bekiabáló emberkéknek tettük közzé történetünket és a testünket, hanem azoknak, akik úgy érzik, hogy ezek a fotók róluk is szólnak. Azoknak a nőknek, akik soha nem mertek fehér farmert hordani, mert azt gondolták magukról, hogy túl vastag a lábuk hozzá, és azoknak, akik nem mernek rövid ujjú felsőt hordani, mert szerintük ehhez nem elég izmos a karjuk. Azoknak a nőknek, akik csak úgy mernek kimenni a strandra, hogy a köpenyüket csak a medence szélén veszik le. Nekik szólnak ezek a posztok, mert a sérülékenység nem gyengeség. A kisebbség hangos, de legyünk mi még hangosabbak.”
Úgy legyen!
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
