
Tabletet és más kütyüket már a magzatnak is?
Frederico Clapis szobrászművésznek van egy provokatív, ugyanakkor elgondolkodtató alkotása, melyet Londonban a Temze partján állítottak ki. Az anyaméhben növekvő baba, a kezében lévő tabletbe mélyedve. Mindig ez jut eszembe, amikor egészen kisgyerekeket, szinte még babákat látok a kezükbe nyomott tablettel vagy anya-apa mobiljával. Étteremben, séta vagy utazás közben vagy máshol. Amolyan bébiszitter gyanánt, egyre többször.

Pedig egy friss kutatás szerint ami rövid távon nagyon vonzó alternatívának tűnik, az hosszú távon hihetetlenül káros.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Amikor odaadsz egy tabletet vagy a mobilodat a 1,5 évesnek, hogy nyugi legyen végre, és a saját dolgaiddal törődhess, elsőre úgy tűnik, hogy a csel bevált, a dolog remekül működik.
És ez valószínűleg megteszi a hatását. Ám ez a megnyugtatási stratégia hosszabb távon viselkedési problémák kockázatának teszi ki a gyereket, különösen a fiúkat és a hiperaktivitásra vagy impulzivitásra már eleve hajlamos gyerekeket.
„Ha egy gyermek feldúlt és heves érzelmekkel küzd, te pedig ilyenkor a kezébe nyomsz egy okostelefont vagy tabletet, hogy eltereld a figyelmét, az pillanatnyilag talán biztosítja az áhított békét, de ez a megnyugtatási mód hosszú távon visszaüt”
– mondta a JAMA Pediatrics című lapban olvasható tanulmány szerzője, Dr. Jenny Radesky a Michigani Egyetem Egészségügyi Gyermekkórházának Ann Arborban működő, fejlődési viselkedéstudományokkal foglalkozó gyermekorvosa.
„Ehelyett a gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogyan ismerjék fel ezeket az érzelmeket, és hogyan fejlesszenek ki önnyugtató stratégiákat. Azok a gyerekek, akik nem sajátítják el ezeket a készségeket kora gyermekkorban, idősebb korukban nagyobb valószínűséggel megoldhatatlan helyzetbe kerülnek, ha stressz éri őket az iskolában vagy a társaikkal.”
A tanulmányhoz a kutatók 422 gyermeket és 422 szülőt vizsgáltak, és azt elemezték, hogy a szülők milyen gyakran használtak képernyőt a 3 és 5 év közötti gyermekek megnyugtatására. Hat hónapon keresztül a kutatók feltérképezték a gyerekek érzelmi reakciókészségét, például a szomorúság és az izgatottság közötti gyors váltásokat, a hangulat vagy az érzések hirtelen változását és a fokozott impulzivitást.
Azt találták, hogy azok a gyerekek, akiknek gyakran adtak elektronikus kütyüket megnyugtatásul, gyakrabban mutatták elégtelen érzelmi reakciók jeleit.
Az érzelmek felismerése és elsajátítása ugyanis nem természetes a kisgyermekek számára, magyarázza a szakember.
Michael Mintz rendszeresen ad tanácsokat családoknak arról, hogyan fékezhetnek meg egy közelgő hisztit anélkül, hogy az elektronikára hagyatkoznánk. Ő a washingtoni Children’s National Hospital gyermekfejlesztési programjának társigazgatója. A megoldások az életkortól függenek.
„Kisebb gyerekeknél jó első lépés, ha megpróbáljuk elterelni a gyerekeket arról, ami felizgatta őket. Mondjuk például azt, hogy ‘ezt a tárgyat nem kaphatod meg, de helyette ezt meg ezt csinálhatjuk’.”
Azt javasolja, hogy találjunk egyensúlyt:
„A mi feladatunk, hogy elkerüljük a viselkedés megerősítését azzal, hogy később engedünk, amikor korábban egyszer már nemet mondtunk, vagy a hisztit azzal fékezzük meg, hogy túl sok figyelmet szentelünk nekik. Nem akarhatjuk, hogy a gyerekek megtanulják, hogy amikor hisztiznek, mi engedünk.”
A szülőknek a pozitív viselkedésért kell jutalmazniuk a gyerekeket, nem pedig a negatív viselkedésért.
„Nagyobb valószínűséggel látunk változásokat és több pozitív viselkedést a gyerekeknél, ha pozitívan megerősítjük a [jó] viselkedést sok szeretettel, támogatással és dicsérettel.”
A képernyők túlstimulálják az agyat az erős fényekkel, a hangos színekkel és a zavaró zajokkal.
„El kell kerülnünk, hogy azt tanítsuk a gyerekeknek, hogy az agy túlstimulálásával lehet megnyugodni.”
A tanulmányt a JAMA Pediatrics című szaklapban tették közzé online december 12-én.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!