Te is tétlenül nézed, hogy zaklatják a gyerekedet?
Szülők milliói érzik tehetetlennek magukat, hogy megvédjék gyermekeiket az interneten – annak ellenére, hogy 48 százalékuk tudja, hogy gyermekük valamikor már tapasztalt internetes zaklatást. Igen ez azt jelenti, hogy a szülők majdnem fele! Te a szülők melyik feléhez tartozol?
Egy 1400 fős, 6 és 18 éves kor közötti gyermeket nevelő szülő körében végzett felmérés szerint 57 százalékuk keveset tud arról, hogyan védje meg gyermekét, egyharmaduk pedig elismerte, hogy nem igazán ért a technológiához.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
A megkérdezett szülők 47 százaléka elismerte, hogy a gyermeke zárolta a telefonok és konzolok jelszavait, ezért neki szülőként alig van hozzáférése ahhoz, hogy gyermeke mit csinál az interneten. A magukat tehetetlennek érző szülők több mint fele (55 százalék) nehezen tud lépést tartani a gyermeke által használható összes online csatornával.
A kutatás szerint a szülők 46 százaléka tart attól, hogy gyermeke többet tud a technológiáról, mint az idősebbek, így képes eltussolni a problémákat. Amire van is esély, hiszen a megkérdezett gyerekek több mint fele (58 százalék) bevallotta, hogy nem mondaná el a szüleinek, ha valaki megpróbálná őket online zaklatni. A gyerekek majdnem fele (45 százalék) egyébként sem biztos abban, hogy a szüleik tudnának segíteni nekik.
A felmérést megrendelő szervezet szóvivője így látja:
„Amikor a mai szülők közül sokan fiatalok voltak, a zaklató viselkedés – bár már akkor is szörnyű volt –az iskolán kívül vagy az iskolában történt. Manapság azonban már a gyerekek a nap 24 órájában állandó virtuális kapcsolatban vannak egymással, így egyre inkább veszélyben van az a biztonságos tér is, amit eddig az otthon jelentett. A járvány miatti lezárások sem kedveztek a helyzetnek, hiszen ez idő alatt a zaklató viselkedés egyre inkább át szivárgott az online térbe, és sajnos azóta is ott maradt.”
A tanulmány azt is megállapította, hogy a szülők 54 százaléka tisztában van azzal, hogy ők is a probléma részesei lehetnek azáltal, hogy maguk is sértő vagy zaklató módon nyilvánulnak meg az interneten másokkal szemben, melyet a gyermekeik is látnak. Tízből 6-an tartanak is attól, hogy gyermekük esetleg egy másik gyerekkel is úgy bánik, ahogyan azt korábban a szüleitől látta.
A szülők kétharmada (67 százalék) azonban biztos abban, hogy gyermeke tanácsot kérnek tőle, ha internetes zaklatás áldozatának érezné magát. Ez annak fényében túlságosan optimista helyzetértékelésnek tűnik, hogy a gyerekek alig egyharmada (32 százalék) mondta, hogy valószínűleg kapcsolatba lépne a weboldal moderátorával vagy egy játékért felelős személlyel, ha online trollkodásnak lenne kitéve. Ehelyett minden ötödik-hatodik gyerek (22 százalék) inkább megpróbálná kitalálni, hogyan tudna „visszavágni” a támadónak, 23 százalékuk azonban figyelmen kívül hagyná, amit mondanak, és nem menne többet az internetre. Azaz nem, nem a szüleiknek szólnának, hanem saját maguk igyekeznének „megoldani” a problémát.
Az eredmények szerint azonban a zaklatás a való életben még mindig sokkal elterjedtebb, mint a digitális térben, mivel a megkérdezett fiatalok 31 százalékának volt már problémája valakivel a való világban. Ehhez képest 17 százalékuk tapasztalta meg a cyberbullyingot tapasztalta, míg 19 százalékuk mindkettőt. A fiatalok azt is állították, hogy a legvalószínűbb hely, ahol zaklatás érheti őket társaik részéről, az az osztályterem (31 százalék).
A OnePoll adatai szerint azonban 21 százalék úgy véli, hogy látott már megfélemlítési taktikákat, amelyeket maguk a tanárok alkalmaznak az iskolában. Minden negyedik gyerek (26 százalék) pedig tanúja volt már az üzenetküldő platformokon, például a WhatsAppon és a Discordon tanúsított durva viselkedésnek.
Ismét a felmérést megrendelő szervezet képviselőjét idézem:
„Eredményeink azt mutatják, hogy a szülők számára a zaklató viselkedés kezelése megterhelő lehet. Mégis fontos, hogy felismerjék, mekkora pótolhatatlan szerepük van gyermekük biztonságának megteremtésében. Ezért ne söpörjék a problémát a szőnyeg alá és gyermeküknek se hagyják, hogy a szőnyeg alá söpörje! Arra bátorítjuk őket, hogy ne csak a gyermek nyitottságára hagyatkozzanak, hanem mindkét irányban folyjon őszinte párbeszéd az elfogadható kommunikációs formákról, mind a való életben, mind az interneten.”
Elgondolkodtató számok, igaz?
Fotó: Dreamstime
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
