Tejfehérje-allergiáról, trendi diétákról és egyebekről – beszélgetés a gyermek-gasztroenterológussal
Nemrégiben olvashattál az Anyás-Apáson a Tejútvesztő című könyvről, ami az ezerarcú tejfehérje-allergia világába vezeti be a szülőket, nem hallgatva el a diagnózis felállításának és a diéta betartásának nehézségeit sem. Mindezt közérthetően, olvasmányosan, szemléletesen.
A könyv szerzőjével, dr. Koós Krisztina gyermek-gasztroenterológus adjunktussal nemcsak a tejfehérje-allergiáról beszélgettünk, hanem olyan gyakorlati tudnivalókról is, hogyan oldható meg a diéta az iskolai kirándulás alatt, vagy hogyan vehetjük elejét annak, hogy az ételallergiás gyermeket a társai csúfolják, kiközösítsék az iskolában. Végül kitértünk arra is, helyes irány-e a minden orvosi ok nélkül, pusztán a mostanában népszerű divathullámra felülve „mindenmentes“ diétát tartani.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Milyen tünetek esetén gondoljon a szülő arra, hogy baj van/lehet? Mi az, ami már nem fér bele a „normálisba“?
A tejfehérje-allergia ezerarcú. Számos, nem specifikus (=nem kizárólag erre a betegségre jellemző) tünete van, és ezek sokféle módon kombinálódhatnak. A tünetek három fő szervrendszert érinthetnek: a gyomor-bél rendszert, a légutakat és a bőrt. A gyomor-bélrendszeri tünetek közül kiemelhető a visszatérő hasfájás, hányinger, hányás, étvágytalanság, székleteltérések, kis csemcsemőknél akár véres székletürítés. Ez utóbbi gyulladásra vezethető vissza, amit a tejben található fehérjék váltanak ki a vastagbél alsó szakaszának nyálkahártyáján. A légúti panaszok közül kiemelhető a légúti betegségekre, illetve a középfülgyulladásra való hajlam, a köhögés, láz, asztmatikus tünetek. Előfordul, hogy a betegség kizárólag asztmás tünetekkel jelentkezik. Ezek az ételallergiás gyermekek emiatt pulmonológiai gondozásba kerülnek és hosszú hónapokig, évekig gyógyszert kell szedniük. (Kiemelném, hogy a tejfehérje-allergiára nem szükséges gyógyszert szedni, kizárólag a diéta a kezelése.) A bőrtüneteket illetően azt szoktam mondani, hogy a hajas fejbőrtől a talpig bárhol, bármilyen bőrtünetet kiválthat (ekcéma, csalánkiütés, melegkiütés-szerű elváltozások, fül mögötti berepedés stb.).
Segítség lehet a diagnózis felállításakor a gyermek életkora. Például kisdedkorban a tejfehérje-allergia gyakran szorulás hajlamot vált ki, míg a 11–14 éves kiskamaszoknál inkább refluxos tünetekben nyilvánul meg.
Lényeges, hogy a gyermeknél legalább 6 hétig fenn kell állnia a tüneteknek ahhoz, hogy egyáltalán felmerüljön a diagnózis, ennél rövidebb ideig tartó tünetek esetén más lehet a kiváltó ok.
Mi a szokásos betegút ilyen esetekben, kihez forduljon először a szülő?
A házi gyermekorvos, illetve csecsemők és kisdedek esetén a védőnő áll az első vonalban, ők találkoznak először a gyermekekkel. Fontos lenne, hogy azoknál a gyerekeknél, akik ugyanazokkal a panaszokkal rendszeresen, újra és újra visszatérnek a rendelésre, felvetődjön az ételallergia lehetősége. Mindig gyanús például, ha a gyermek a nyár közepén, amikor alig van beteg, lázas, középfülgyulladása van.
Nincs két egyforma eset, de nagyjából mennyi időre számítson a szülő, mire diagnózis születik?
Ha gyermek-gasztroenterológiára kerül a gyermek, onnantól néhány hét alatt megszületik a diagnózis. Ha hosszú a várakozási idő az időpontig (nagyon kevesen vagyunk az országban), akkor otthon lehet egy megvonás-terhelés próbát tenni: 2-3 hétre kivonni a tejtermékeket az étrendből és megfigyelni, hogy elmúlnak vagy javulnak-e a tünetek. Ha elmúltak, akkor vissza kell vezetni az étrendbe a tejtermékeket. Ilyenkor a tünetek megjelenése alátámasztja a diagnózist.
Ha felkeltette érdeklődésedet a Tejútvesztő című nagyon hasznos kiadvány, ide kattintva tudhatsz meg róla többet, és meg is rendelheted a könyvet.
Kitől kaphat segítséget a szülő a “betanulás” idején a diéta bevezetésekor? Van-e a gyermek-gasztoenterológiai teamen belül olyan szakember, akihez fordulhatnak a szülők a kezdeti bizonytalanságok eloszlatására?
Általában mindjárt a rendelőben kapnak egy összefoglaló listát a szülők, hogy melyik ételeket kell lecserélni vagy elhagyni. Ezzel egy időben dietetikai tanácsadára is érdemes bejelentkezni, ahol személyre szóló diétás tanácsokat kaphatnak képzett szakemberektől rengeteg ötlettel, recepttel. Általában egyébként két hét alatt át lehet állni az új étrendre, s igazából csak az eleje nehéz. Amikor már megvan, hogy mi mivel helyettesíthető, a bevásárlás és az otthoni főzés is könnyen megoldható, csak egész egyszerűen más termékeket kell levenni a boltok polcairól.
Ez tehát viszonylag gyorsan megy. De mi történik, ha a gyermek átmenetileg kiszakad a megszokott otthoni környezetéből, például a nagyszülőknél nyaral vagy iskolai kirándulásra indul a többiekkel?
A tejérzékeny gyerekek általában nagyon fegyelmezettek. A szülőnek meg kell tanítani nekik, hogy minden olyan ételről, mellyel megkínálják őket, megkérdezzék: van-e benne tej. Sokszor látom, hogy ha a felnőttek tévednek, akkor is a gyermek korrigálja őket, mert ő felismeri azokat az ételeket, amelyek tejmentesek. Egyébként a tejmentes nassolnivalók, melyeket kirándulásra visznek a gyerekek, általában elnyerik a többiek érdeklődését is, mert nagyon finomak. Nyáron osztálykiránduláson a fagyi lehet még gond, de egyre több helyen kínálnak vizes alapú szorbeteket.
Szerencsére nem általános, de előfordulhat, hogy az ételallergiás gyerek „mássága“ miatt a többiek céltáblájává válik, csúfolják, kinevetik, kiközösítik, pletykálnak róla. Hogyan lehet ennek eleve elejét venni, illetve mit tehet a szülő, ha gyanítja vagy tudja, hogy valami ilyesmi történik az iskolában?
Érdemes rögtön elejét venni ennek azzal, hogy a szülő mindezt megbeszéli a többi szülővel és a tanárokkal. Ők tudják leginkább befolyásolni a gyermekeik gondolkodásmódját, hozzáállását a mássághoz. Manapság azonban, amikor ennyire sok ételérzékeny gyermek van, szinte már mindenhol elfogadott, ha 1-2 gyermek az osztályból külön étkezést kap. Ha a közétkeztető nem tudja biztosítani az adott diétás étkezést, akkor a szülők leleményesen elkészítik azt a ételt diétás változatban, melyet a többi gyermek kap, így nem is tűnik fel, hogy a gyermek mást eszik, mint a többiek.
Nem szorosan a tejfehérje-allergia témájához tartozik, de nem tudom nem megkérdezni: mi a véleménye a szakembernek a mostanában divatos “mindenmentes” étkezésről? Van-e értelme, illetve veszélye annak, ha allergia/intolerancia nélkül valaki önkéntesen megvon magától bizonyos ételeket csak azért, mert most ez a divat, vagy mert úgy általánosságban, mindenféle tüneti megalapozottság nélkül valamiért károsnak tartja például a tej vagy hús fogyasztását?
Mint oly’ sok mindenben, a táplálkozásban is meg kellene tartani az arany középutat. A szélsőséges irányzatok persze divatosak és – felnőtteknél a fogyás reménye miatt – nagyon népszerűek. Azonban a nem kiegyensúlyozott étrendnek számos hátulütője van, különös tekintettel a nem megfelelő tápanyagellátásra. Ezen kívül épp tavaly szeptemberben jelent meg egy nagyon jó tudományos cikk arról, hogy minden egyes diéta, ami valamit eliminál (gluténmentes, ketogén, low-FODMAP, laktózmentes stb), a bélflórát egy bizonyos irányba megváltoztatja, vagyis a mikrobiomon keresztül gyulladáskeltő (ún. proimfammatorikus hatású) lehet a gazdaszervezetre.
Többek között ez is az oka annak, hogy a Magyar Gyermek-gasztroenterológiai Társaság ajánlása szerint egy egészséges gyermeknél tilos bármilyen manapság divatos diétát bevezetni.
Fotó: Dreamstime
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
