Anyás-Apás · 2021.05.10 13:48 · 7 perc

Tévúton jár a világhírű színésznő a gyerekek és nők verése ügyében?

Egy celeb megint bedobta a követ a langyos állóvízbe: Eva Mendes kedvenc gyermeknevelési idézeteként, tippjeként egy olyan idézetet tett ki a közösségi oldalára, ami azt sugallja, hogy gyereket verni és feleséget verni nem ugyanaz, az egyiket lehet verni, a másikat nem. Mármint hogy a gyereket lehet.

Ilyenkor mindig bizonytalan vagyok, hogy aki mondja, az tényleg így gondolja, vagy csak provokálni akar vele, egy kis figyelmet kicsikarni, mert az mégse járja, hogy öt percig nem róla szólnak a hírek.

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

A téma valahogy úgy került felszínre, hogy az ismert színésznő valami olyasmi tartalmú posztot tett közzé, ami szerint folyton csak azt kérdezik tőle, ki a kedvenc divattervezője, azt sose, hogy mi a kedvenc idézete gyereknevelés ügyében, de ennek ellenére most elmondja. (Senki ne aggódjon, mindenesetre az elsőt is elárulta.) De foglalkozzunk inkább a gyereknevelésről vallott nézeteivel, a kedvenc idézete ugyanis állítólag így szól:

„Spanking does for a child’s development what hitting a spouse does for a marriage.”

Amit valahogy úgy lehetne fordítani, hogy a gyerek elfenekelésének nem ugyanaz a hatása a gyerek fejlődésére, mint a feleség elverésének a házasságra.

Fogalmam sincs, ki mondta eredetileg ezt az „okosságot”, és sajnos nem is találtam meg az eredeti forrást, mindenesetre elég félreérthető a mondanivalója. De talán pont ez is volt Eva Mendes célja az idézet megosztásával, kicsit provokálni akart, egy kis figyelmet kicsikarni magának. Annyit mindenesetre nyilvánvalóvá tett ezzel, hogy azok közé az anyák közé tartozik, akik nem tartják ördögtől valónak, ha időnként a gyerekük fenekére csapnak, Eva Mendes esetében a 6 éves Esmeraldáére és a 4 éves Amandáéra.

A meglehetősen megosztó és kétértelmű idézet mindenesetre elérte a célját, hiszen kommentek áradata indult meg egyetértéséről vagy éppen tiltakozásáról biztosítva a színész házaspár női tagját.

„Imádom ezt az idézetet! Három gyerekem van, ezért pontosan értem, milyen az, amikor az ember késztetést érez, hogy a fenekükre csapjon. Mi magunk is többnyire olyan kultúrában nőttünk fel, ahol a testi fenyítés elfogadottnak és mindennaposnak számított”

– írta valaki, majd úgy folytatja, hogy példaképként kell szolgálnunk a gyermekeink számára, amibe beletartozik az is, hogy nem vagyunk tökéletesek, ezért bele kell, hogy férjen a bocsánatkérés is, ha valamit rosszul csinálunk.

„Köszönöm, hogy ezt a platformot és felhasználod, hogy népszerűsítsd a tudatos gyermeknevelést. Bárcsak én is képes lennék hasonlóan tenni. Csak így tovább, te gyönyörű édesanya”

– írta egy másik feltétlen rajongója.

Többen azonban nem értettek egyet vele és vitatták, hogy lenne bármilyen körülmény, ami elfogadhatóvá nemcsak egy gyerek komolyabb bántalmazását, de akár az elfenekelést is:

„Imádlak, de most egyáltalán nem értek egyet veled. A gyereknevelés során nem az a cél, hogy akár csak meg kelljen a gyerekeket legyinteni, hanem az, hogy még azelőtt korrigáljuk a helytelen magatartást, mielőtt szükség lenne arra, hogy a fenekére ütve kelljen figyelmeztetnünk arra, hogy átlépett egy határt. Ez teljesen helyzet, mint valakit megütni. Ez nem gyermeknevelés. Öt tisztelettudó, rendes gyereket neveltem fel, és látom annak eredményét, hogy mindig szeretettel irányítgattam őket, ha valami olyasmit tettek, ami nem volt helyes.”

Természetesen előjöttek az ilyenkor kötelező, engem is vertek, mégis rendes ember… típusú érvek is:

„Hát… nem is tudom. Engem is elfenekeltek a szüleim, mégis rendes ember lett belőlem. És ma is meggyőződéssel hiszem, hogy azokat az ütéseket megérdemeltem, mert elég rossz kölyök voltam.”

Eva Mendes megköszönte a mellette és ellene szóló kommenteket is, és úgy fogalmazott, hogy minden szülő másként csinálja, és örül annak, hogy most olyan időket élünk, amikor ezekről a kérdésekről nyíltan lehet beszélni.

Ez utóbbiban mondjuk igaza van. Szerintem mindannyian olyan időszakban nőttünk fel, amikor az elfenekelés egészében elfogadott gyermek”nevelési” gyakorlatnak számított, akár éltek ezzel a lehetőséggel a saját szüleink is, akár nem. Aztán magunk is szülővé válva elkezdtük megkérdőjelezni, hogy akár egy fenékre csapásnak van, lehet-e helye a modern gyermeknevelési módszerek között.

A gyermekpszichológusok mindenesetre ellene foglalnak állást, mert egyértelműen károsnak tartják, amivel egyébként sem érjük el azt a célt, amit szeretnénk. Ehelyett inkább azt javasolják, hogy mindig magyarázzuk el a gyereknek, milyen következményekkel járhat, ha megszegi a szabályokat. Ami következmény semmi esetre sem a verés legyen, akár még csak egy fenékre suhintás formájában sem.

Ha ütöd, az agyát ütöd

Ezzel kapcsolatban mindenképpen idekívánkozik egy nemrégiben nyilvánosságra hozott kutatás eredménye, melyben 2 és 9 év közötti gyermekek esetében nézték, hogy a durva nevelési módszerek (düh, verés, kiabálás stb.) miként hatnak a gyermekek agyára. Megfelelő vizsgáló módszerekkel pontosan azonosítani tudták azokat a területeket, melyek ilyenkor fokozott aktivitást mutatnak. Nos, ezek pontosan azok a területek az agyban, melyek a lelki folyamatokat szabályozzák, és működési zavaruk összefüggésbe hozható a szorongás és depresszió kialakulásával.

A durva nevelési módszerek hosszan tartó károsító hatását látszik megerősíteni az angol és walesi vizsgálat is, mely szerint a 18 és 74 év közötti bűnelkövetők jelentős része 16 éves kora előtt pszichés bántalmazást volt kénytelen elszenvedni a családban. A bántalmazó szinte mindig az anya vagy az apa volt, meglepő módon az anyák valamivel gyakrabban szerepeltek lelki bántalmazóként a felmérés szerint, mint az apák.

És akkor még nem is tértünk ki arra, hogy a gyerekverés miért lenne üdvösebb dolog, mint nőverés.

Forrás: Neuroscience News

Egy anya vallomása arról, miért nem üti meg soha a kislányát.

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!