Vak vezet világtalant? – avagy igaz-e, amit a gyerek olvas?
Gyakorlatilag az internettel egyidős az a probléma, hogy higgyünk-e annak, amit az interneten látunk-olvasunk. Mert az interneten minden megtalálható – és annak az ellenkezője is. Nem mindegy, honnan tájékozódunk, és különösen igaz ez mostanában, járványveszély idején. A mai témául azt választottam, hogyan tanítsuk meg a gyerekeinknek, hogyan használják okosan az internetet, mi alapján tudják elkülöníteni a hiteles és megbízható információkat a bizonytalan vagy tudatosan megtévesztő forrásoktól. És a legvégén azt is elárulom, mi okozta a mostani koronavírus-világjárványt. És hogy mi nem okozta.
Tudom, hogy nehéz terepre tévedtem, mert ahogyan körülnézek, ezzel a szülők jelentős része sincs tisztában. Így talán magunk is tanulva tanulunk, amikor sorra vesszük, mely szempontokat kell sorra venni, amikor azt mérlegeljünk, mennyire megbízható az a forrás, amire a találati listából rákattintottunk.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Apropó, találati lista. Szerintem saját gyakorlata alapján sem cáfolja senki azokat a felméréseket, miszerint valamire rákeresve a találati listának általában az első, de legjobb esetben is csak a második vagy legfeljebb harmadik oldalát futjuk át, amikor eldöntjük, melyikre kattintva tájékozódunk. Nagy jelentősége van tehát annak, hogy a kereső mit sorol a találati lista elejére. Ebben pedig például a google nem mindig vizsgázik jól, bármennyire is igyekeznek bizonygatni, hogy kiszűrik a megbízhatatlan tartalmakat. Nem hogy nem szűrik ki, de nagyon sokszor ők maguk sorolják a találati lista tetejére.
De térjünk vissza az eredeti kérdésre: hogyan tájékozódunk a neten, hogyan tájékozódnak a gyerekeink, és hogyan segítsük őket a kritikus forráselemzésben.
Elsőként hivatkozunk egy 2017-es országos reprezentatív felmérésre Ausztráliából, melyben azt elemezték, hogy a 8 és 16 év közötti gyerekek hogyan „fogyasztják” a híreket. Ebből kiderült, hogy már akár a 8 éves gyerekek is érdeklődnének a napi hírek iránt. És máris itt az első probléma: te például tudsz olyan hírportált mondani magyar nyelven, ami kifejezetten gyerekeknek készült? Nincs ilyen, nemhogy 8 éves gyerekeknek nincs, de ennél sokkal idősebbeknek sem. Olyan híroldal, ami az értelmi fejlettségüknek és érdeklődésüknek megfelelően tálalná a napi híreket, aktuálpolitikai, közösségi, kulturális és tudományos újdonságokat, még akár életkorspecifikus magyarázatokkal, kommentárokkal kiegészítve is. Pedig ahol ilyenek vannak (Ausztráliában több is, például a New Corporation Kidsnews-a, az ABC-n futó Behind the News vagy egy új podcast, a Squiz Kids), ott az a tapasztalat, hogy ezek nagyon népszerűek már a kiskamaszok körében is.
Módszerek az ocsú és búza különválasztására
Ezekkel a forrásokkal általában nincs probléma, hiszen kifejezetten a fiatal korosztálynak készítik olyanok, akik figyelnek arra, hogy a hírekbe csak megbízható információk kerüljenek. De mi a helyzet akkor, amikor a gyerek csak úgy bolyong az interneten, akár egy iskolai feladathoz is forrást keresve, vagy csak valamilyen kérdésére szeretne választ kapni?
Na ez a problémásabb, hiszen ilyenkor tényleg az égvilágon minden a szeme elé kerül.
1. Tanítsuk meg neki, honnan ismerheti fel, hogy az adott oldalon talált információkban megbízhat!
Ehhez az alábbi négy kérdésre kell mindenekelőtt megtalálni a választ:
- ért-e hozzá?
azaz a szöveg írója rendelkezik-e megfelelő végzettséggel ahhoz, hogy az adott témában megnyilvánuljon, egészségügyi témájú tartalmaknál például orvos, nővér, védőnő, dietetikus stb.
- miért írta?
azaz milyen céllal íródott a tartalom: tájékoztatni, felvilágosítani szeretne, valamit reklámoz, vagy az oldal tulajdonosa valamit el szeretné adni – és persze ott vannak a tudatosan félretájékoztató áltudományos oldalak, álhírgyárak is
- mikor írta?
azaz mikor került ki az adott információ, előfordulhat-e, hogy azóta változott a helyzet a témában (egészségügyi kérdésekben ez akár életbevágóan fontos is lehet!), és ha igen, akkor a tartalom írója frissítette-e az új információk birtokában az eredeti írást
- mire hivatkozik?
azaz a cikk írója az állításait tudományos forrásokkal is alá akarja és tudja-e támasztani, vagyis megjelöli és be is linkeli pontosan azt, hogy hol találta azokat az adatokat, melyek alapján az írás született
Aztán „haladó szinten” azt is érdemes elemezni, hogy az adott írás tényeket vagy személyes véleményt közöl – megjegyzem, ezt sokszor nem könnyű elkülöníteni, sőt nemegyszer az az érzésem, hogy ez még sajnos a cikk írójának a fejében is könnyen összemosódik.
2. Magyarázzuk el a gyereknek, hogy a média sokszor igyekszik manipulálni, az érzelmekre hatni!
A már idézett ausztrál felmérésben a válaszadó gyerekek 71 százaléka mondta, hogy az interneten talált tartalom néha vagy gyakran felzaklatja, 57 százalékukban félelmet is kelt. Nem kell persze mindig negatív emóciókra gondolni, hiszen 69 százalékuk időről-időre olyan tartalmakat is talál, melyek boldoggá vagy bizakodóvá teszik, míg 48 százalékuk vált már motiválttá attól, amit a neten talált.
Érdemes megbeszélni a gyerekkel, hogy ezek az érzések is közrejátszanak akkor, amikor arról dönt, hogy egy bizonyos tartalmat megnyit vagy egy műsort megnéz-e, és erre bizony a tartalomgyártók tudatosan is rájátszanak, például úgy, hogy:
- szenzációs címeket adnak írásaiknak, melyek aztán köszönőviszonyban sincsenek a cikk valódi tartalmával
- sokkoló vagy manipulált képet választanak illusztrációként
3. Beszélgessünk arról, hogyan szól a média egyes emberekről!
A gyerekeknek minél előbb tisztában kell lenni azzal, hogy a neten tudatosan is dezinformáló tartalmakat is fognak találni, és olyan álláspontok és attitűdök is a szemük elé előkerülhetnek, melyek nem feltétlenül egyeznek meg a családban képviselt erkölcsi normákkal, például rasszista, szexista, vallásgyűlölő vagy áldozathibáztató álláspontok.
Megint az ausztrál felmérést idézem: már az egészen kisgyerekek 38 százaléka is úgy érzi, hogy a média nem egyformán kezeli a különböző etnikai és kulturális hátterű csoportokat, míg 40 százalékuk szerint nem egyforma a férfiak és nők megítélése.
Nem kell messzire mennünk, a mostani koronavírus járvány kapcsán is születtek olyan rasszista tartalmak, melyek szerint például a kínaiak, illetve az ő étkezési szokásait felelősek a világjárvány kirobbanásáért. Miközben erre semmilyen bizonyíték nincs, az eddigi adatok szerint bizonyos állatok szervezetében régóta élő vírusokban következett be olyan mutáció, melynek eredményeként bár korábban erre nem volt képes, a vírus most már embereket is meg tud fertőzni és betegíteni.
Forrás: Egészségkommandó, Western Sydney University
Fotó: Unsplash
#internet #hiteles_tajekozodas #koronavirus
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
