Válogatós a gyerek? Fogd (ezt is) a genetikára!
Válogatós gyerek szüleinek lenni nem kis kihívás. És ha már végigjártad ezt az utat (vagy ami még rosszabb, ha most is ezen az úton vagy), akkor tudod, hogy az egyik legkínzóbb aspektusa a bűntudat, amikor azon tűnődsz, hogy a te viselkedésed valahogyan közrejátszott-e abban, higy a gyereked válogatós lett.
Nos, van egy jó hírünk ezen a fronton: a Journal of Child Psychology and Psychiatry című folyóiratban megjelent új tanulmány kimutatta, hogy a gyerekek válogatóssága nagyrészt genetikailag meghatározott.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
A kisgyermekektől a tizenévesekig terjedő korosztály vizsgálata során megállapították, hogy a viselkedés fő mozgatórugója a DNS, amely a 16 hónapos gyerekeknél a válogatósság 60%-át, a három és 13 éves kor közötti gyerekeknél pedig a válogatósság 74%-át magyarázza.
A kutatók azt is megállapították, hogy a válogatós gyerekek étkezési szokásai idővel nem mutatnak hatalmas változásokat – valószínűleg azért, mert a viselkedést a genetika irányítja. Azt találták, hogy a válogatósságban a gyerekek 7 éves kora körül enyhe csúcsot mutatkozik, melyet némi csökkenés követ – de összességében a válogatósság 16 hónapos és 13 éves kor között nagyjából állandó szinten marad.
„A legfontosabb tanulságunk, hogy az ételek iránti válogatósság nem szülői magatartásból fakad, hanem valójában egyéni örökletes tényezők szabják meg.”
Dr. Zeynep Nas, a University College London viselkedésgenetikusa
A tanulmányhoz Nas és csapata a brit Gemini tanulmány adatait elemezte, amely közel 2500 ikerpár bevonásával vizsgálta a természet és a nevelés közötti különbséget, valamint azt, hogy a genetika és a környezet hogyan befolyásolhatja a növekedést. A vizsgálat részeként az ikrek szülei kérdőíveket töltöttek ki gyermekeik étkezési szokásairól, amikor azok 16 hónapos, 3, 5, 7 és 13 évesek voltak.
A kutatók összehasonlították az egypetéjű és a nem egypetéjű ikrek eredményeit. Mivel az egypetéjű ikrek DNS-e 100%-ban közös, ez segítséget nyújtott a válogatósságban szerepet játszó genetikai tényezők azonosításához. Azt találták, hogy az egypetéjű ikerpárok étkezési szokásai gyakran nagyobb hasonlóságot mutatnak, ami arra a következtetésre vezetett, hogy a DNS erősebb tényező a válogatósságban, mint korábban gondolták.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gyerekek környezete egyáltalán nem számít. Érdekes módon a kutatók azt is megállapították, hogy az ikrek közös tapasztalatai, például az otthon fogyasztott ételek nagyban befolyásolhatták, hogy mennyire válogatósak – különösen kisgyermekkorban. A kutatók megjegyezték, hogy az otthoni közös családi étkezés és a változatos ételek kínálása a gyerekeknek kisgyermekkorban segíthet elkerülni a válogatós étkezési viselkedést, függetlenül a DNS-től.
Forrás: Journal of Child Psychology and Psychiatry
Fotó: 123RF
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak snem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
