Vica levele: „Ez volt a múlt hetem. Hiányoztok.”
Vica egy vese- és Crohn-betegséggel küzdő 13 éves kislány, aki emiatt hosszú időre kénytelen az iskolától kimaradni és otthon tanulni. Ez azt is jelenti, hogy barátaival sokáig nehezen tarthatják csak a kapcsolatot. Épp ezért ő az egyike azoknak a súlyos betegséggel küzdő gyerekeknek, akik idén, Mikulás nap alkalmából levelet írnak osztálytársaiknak, hogy tudassák hogylétüket.
Remélik, hogy üzenetük sok kortársukhoz is eljut, hogy felhívják a figyelmet a krónikus beteg gyerekek helyzetére, megkönnyítve így a későbbi visszailleszkedést a közösségbe.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Leukémiás kislány, veseátültetésre váró kisfiú, idegrendszeri problémával küzdő tini –
Magyarországon a gyerekek mintegy 15 százalékát érinti hosszú távú betegség. A
@KórházSuli kampányában Mikulás alkalmával tollat ragadtak, és levelet írtak
osztálytársaiknak, hogy felhívják a figyelmet nehézségeikre. Ez itt Vica (13) története.
„Tegnap szóltak, jövő héten szereplőválogatás, azóta csak ez jár a fejemben. Már csak 2 perc és vége az órának, ketten három oldalról böködnek, hogy mit fészkelődök, bírjak már magammal. Mondom nekik, egy fát is eljátszom, csak válogassanak be. Nevetünk, de ideges vagyok, hát mégiscsak egy musicalről van szó, álomdarab!
Összeszedjük a bandát, irány a játszótér, ugratnak, hogy azért majd gondoljak rájuk pár ingyen jeggyel majd ott Hollywoodban, én meg hálás vagyok, hogy elterelik a figyelmem – nehogy túlpörögjem, mint a múltkor. Aztán jön a gyomorgörcs.
Jaj ne.
De hát biztos csak az izgalomtól, az nem lehet, hogy már megint baj van, a múlt héten nyomtuk le. Pár nap és amúgy is kontroll, már így is tök szívás, hogy ki kell hagynom az énekkart miatta. Anya este hívja a dokit, már a hányingerem sem múlik. Előbbre hozták a kontrollt, holnap már megyünk is. Oké, tudjuk le gyorsan – pár kérdés, ellenőrző vizsgálat, ultrahang, labor, ez már rutin. Anya még mond valamit arról, hogy aggódik, miért van baj ilyen hamar, hiszen gyógyszert szedek – de én ezt már meg se hallom, csak azon jár az eszem, de jó, Pest, lehet még elmegyünk az egyik nagy színházhoz is, sárgulni fog a banda az irigységtől!
Most szombat van, 10 óra, ma van a szereplőválogató. Bori az előbb írt, hogy mindjárt ő következik – én meg bámulom itthon a fizika könyvet. Egy pillanatra elmosolyodom, legalább nem tesi – annál nincs rosszabb. Még a fájdalom sem, azt legalább eltünteti a fájdalomcsillapító. Egy madarat rajzolok a lap sarkára és közben a barátok üzeneteit olvasom, “mennyi leckét küldjek még?”, “meddig leszel távol?”.
Mostanra tudjátok mindannyian, nekem ez volt a múlt hetem. Hiányoztok. De ti ismertek, már nem félek, mint amikor először diagnosztizálták, hogy Crohn-beteg vagyok. Csak utálom, hogy néha a legrosszabbkor jön. Kihívás, mondom magamnak, ne érdekeljen, ahogy mondjátok nekem mindig ti is – csak azért is színész lesz belőlem, a Padlásban fogok játszani a legnagyobb pesti színházban!”
Fotók: @KórházSuli
