Vihar a biliben… azaz egy autósülés körül: mit mondanak az Anyás-Apás olvasói?
Pár napja megosztottuk egy korábbi cikkünket a Facebook-oldalunkon, amiben egy autósülés körüli családi bonyodalomról írtunk. A Facebook-poszthoz pár napon belül majdnem 550 komment és majdnem 500 lájk érkezett. Arra természetesen nem vállalkozhatunk, hogy az olvasóink között kialakult nagyon értelmes, sokféle szempontot és véleményt felsorakoztató beszélgetést teljes egészében ismertessük, de néhány jellemző álláspontot cikként is megőrzésre érdemesnek tartunk az oldalon.
Neked mi a véleményed a történetről? Igaza van az anyukának vagy túlreagálja a dolgot?
A történet röviden annyi, hogy egy anyuka azon vívódik, nem engedi, hogy 3,5 éves kislánya a nagyszülőkkel utazzon. Az ok: a nagyszülők egyszerűen nem akarják megérteni, hogy menetiránynak háttal utaztatni a kislányt az autójukban a szakértők szerint is biztonságosabb, és különben is így utazik kezdettől fogva. A nagyszülők mindenféle okra hivatkozva ragaszkodnak arra, hogy mindig menetiránynak szemben tegyék a kislányt az autójukba, amikor ők viszik.
A teljes cikket itt olvashatod.
A hozzászólók jelentős része egyetértett abban, hogy e kérdésben (is) egyezségre kell jutniuk a szülőknek és a nagyszülők, illetve hogy inkább a nagyszülőknek illene alkalmazkodniuk a szülők nevelési elveihez és nem fordítva. Mások arra hívták fel a figyelmet, hogy ez az egész talán nem is a gyerekülésről és biztonságos utazásról szól, hanem a szülők és nagyszülők közötti játszmázásról.
Erika arról számolt be, hogy számára sem ismeretlen a probléma:
„Ebből nálunk is volt balhé, mert mi a legjobb, legbiztonságosabb gyerekülést vettük meg, a nagyszülők szerint viszont „minek az”, mi is anélkül utaztunk anno… Ezért én is csak akkor engedtem a gyermekemet utaztatni a nagyszülők autójával, ha át lett rakva az ülése is. Persze sajnos így is volt, amikor figyelmen kívül hagyták ezt a szabályunkat és a tudtunk nélkül vitték valahova gyerekülés nélkül. Persze a gyerek mindig lebuktatta őket, hiszen elmondta. Itt nem arról van szó, hogy hogyan álljon az ülés, hanem arról, hogy a saját gyereke döntését képtelen tiszteletben tartani a szülő, mert ő máshogy gondolja. De úgy gondolom, hogy ebben az esetben nincs döntési/felülbírálási joga a nagyszülőnek, és ez vonatkozik a többi gyereknevelési elvre is, amelyet a szülők alkalmaznak. Ha a nagyszülők ezeknek tartósan ellene mennek, annak előbb-utóbb az unoka láthatása és a gyerek-szülő kapcsolat látja kárát!!!”
Egy nagyi szerint régen ez szerencsére nem volt probléma, a nagyi beült a Wartburga, az unokát pedig az ölébe vette, aki imádta ezt:
„Még jó, hogy amikor az én gyerekeim kicsik voltak, nem volt gyerekülés. A nagymamájuk ölében szerettek legjobban aludni, én meg nem bántam. A fiam persze időnként a Wartburg kalaptartóján jobban érezte magát. Na persze most már mindezen sokan felháborodnának, de akkor természetes volt.”
Zsuzsanna örült volna, ha náluk ez lett volna a legnagyobb probléma. De az anyósa sajnos ennél sokkal evidensebb szabályoknak is fittyet hányt:
„Az én anyósom még olyan alapvető dolgokat sem tartott be például, hogy levegye a cipőjét vagy megmossa a kezét, ha hozzánk jön. Szerinte tiszta volt mindkettő… a gyermekem pedig kúszó-mászó.”
Katalin is azok táborát erősíti, akik szerint ez csak játszmázás. Viszont szilárd meggyőződése, hogy a gyerekülés és a gyerek biztonsága nem lehet alku kérdése:
„Fel sem merülhet ilyesmi! Ez biztonsági kérdés, nem vélemény! A házirend, az egy más dolog! Egyik fél sem követelhet a másiktól semmit, normális családoknál ez sem merül fel! Vihar egy pohár vízben, akarnokok összecsapása.”
A teljes beszélgetést itt követheted:
Clara a játszmázás kapcsán azt feszegeti, ki a kárvallottja valójában a felnőttek játszmázásának:
„Persze hogy a szülő véleménye az elsődleges De ennyire így kijelenteni, hogy eltiltom a gyerekemet emiatt, hát ez túlzás. Ki fog veszíteni? Hát a gyerek, mert az a gyerek aki nagyszülőkkel is van, sokkal kiegyensúlyozottabb. Itt pedig nem ez van figyelembe véve, hogy mi a jó a gyereknek, hanem mindkét részről az akaratosság. Legjobb alkalmazkodni egymáshoz a gyerek érdekében.”
Orsolya az anyukát hibáztatja, hogy egy ilyen „kicsinyes” dolgon fennakad:
„Ahol egy ilyen apróságon ennyire összevesznek, ott a felszín alatt sokkal mélyebb probléma van. Azért kíváncsi lennék, hogyan magyarázza meg az anyuka a gyerekének, hogy a nagyszüleivel nem mehet moziba vagy állatkertbe egy kicsinyes dolog miatt. Bele se merek gondolni, mi lesz később, ha a gyerek szeretne valamit máshogy csinálni, mint az anyja…”
Ezt azonban többen sem hagyték szó nélkül. Nagy örömünkre apukák, nagypapák is hozzászóltak a történethez. Ferenc szerint még mindig a szülők nevelik a gyereket, nem a nagyszülők, és ők is felelősek érte. Szerinte nem éri meg lemondani a biztonságról csak azért, hogy a nagyszülők akarata érvényesüljön:
„Azért ugye tudjuk hogy még mindig a szülők nevelik a gyereket… És miért feltétlenül az anyának kell engedni? Miért a nagyszülők határoznák meg azt, hogy hogyan utaztatja a gyerekét, ha mindkettő szabályos? A nagyszülők szemszögéből ez csak erősködés. Az anya szemszögéből elővigyázatosság. A hatásfok az mindegy, de melyik az érthetőbb?”
„Szerintem az sokkal rosszabb (jelen esetben), ha egy anya az általa vélt biztonságról lemond csak azért, hogy az ő anyjának legyen igaza…. Az szerintem sokkal nagyobb probléma, és nem szülőhöz méltó. Egy olyan anyukában nem fog megbízni a gyereke (és biztonságban érezni magát), aki még mindig a szüleinek tesz eleget a saját nézeteivel szemben.”
És végül Erikánál ez a probléma fel sem merül, mert autója sincs, és az unokákat sem bízzák rá soha:
„Na hát nálam ez fel sem merült! Autóm nincs, és soha nincsen rám bízva az unoka! Ott vannak a szuper anyai nagyszülők, rám nincsen szükség! 2-3 havonta látom fél órát szülői felügyelet mellett az unokámat!”
