Vissza a munkába anyaként, de hova?
A babás-mamás fórumokban hemzsegnek a munkakeresős, tanácstalan posztok: az anyukák nem tudnak, vagy nem akarnak visszamenni a régi helyükre. Nem tudnak nekik részmunkaidős pozíciót biztosítani, vagy már amikor eljöttek szülni, akkor is a kiégés szélén álltak. Vissza kellene menniük dolgozni, de hova menjenek?
Utálják a régi szakmájukat, de van-e realitása egy kisgyerekes anyukának egy új szakmában elhelyezkedni Magyarországon 2023-ban?
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Vegyünk egy átlagos édesanyát, Annát. Két gyermeknek adott életet az elmúlt 4 évben, a kisebbik 1,5 éves, ő 36 éves. A gyermekei születése előtt Anna egy jólmenő multinál dolgozott szenior pénzügyi pozícióban, nyelveket beszél, ambíciózus, határozott, nagy teherbírású. Vagyis csak volt, legalábbis Anna most úgy érzi. Véleménye szerint ezeket a tulajdonságokat már nem birtokolja, és fogalma sincs hogyan állná meg újra a helyét szakemberként. Az is aggasztja, hogy a sokszor túlórás pozíciót nem tudja majd bevállalni bölcsis, ovis gyermekei mellett, akiket vinni, hozni kell. Még nem is beszéltünk az állandó betegségekről… Mindemellett Anna amikor eljött szülni, már alig várta a napot, hogy letehesse a munkát, most pedig teljesen bizonytalan abban, hogy egyáltalán való-e neki a pénzügy, való-e neki a multinacionális közeg. Új ember lett anyaként, új prioritásai vannak, és teljesen tanácstalan, hogy mit kezdjen magával. Az óra ketyeg, lassan már nem jár a GYED, csak a GYES, ami tudjuk, hogy semmire sem elég.
Anna esete nagyon nem egyedi, sok édesanyát gyötörnek hasonló kétségek, dilemmák a gyermeke 1 és 3 éves kora között. Az sem segít a helyzeten, hogy Magyarország nem jár élen az anyák munkába való visszaintegrálása terén, kevés a részmunkaidős, rugalmas pozíció és a home office koncepciója sem általános még a COVID után sem.
A dolgozó anyák 63,9 százaléka van teljes munkaidőben, míg részmunkaidős állást csak 36,1 százalékuk végez. Az anyák 69,1 százaléka nem otthonról dolgozik, mindössze 14,6 százalék tudja otthonról megoldani a munkavégzést, és további 14,6 százalék dolgozik részben otthonról – derül ki a KSH 2018-ban indított – longitudinális kutatásából, melynek eredményei egészen frissek.
A negatív diszkrimináció pedig sajnos jelen van, elég végiggörgetni egy anyukás Facebook-csoportot, szinte elmegy az ember kedve az interjúzástól, álláskereséstől.
Mit tehet egy anyuka hasonló élethelyzetben? Bele kell nyugodni abba, hogy ahhoz, hogy pénzt keressen a családját háttérbe kell szorítani, az ambícióit pedig 18 évre elásni?
A válasz határozott nem. Melyek is a kiugrási lehetőségek? Először is a tudatosság, az önismeret és a magabiztosság növelése. Az, hogy felmérjük, a régi munkahelyünk visszavár-e, tartsuk velük a kapcsolatot a várandósság és babás lét egésze alatt. Ha megbizonyosodtunk róla, hogy nem akarunk vagy nem lehet visszamenni, akkor idejében kezdjünk el az alternatívákban gondolkodni. Ha valóban szeretnénk a mélyére ásni a dolgoknak, akkor egy önismereti folyamatot nem lehet egy anyának sem megúszni. Vissza kell tekintenünk karrierünk, sőt akár tanulmányaink egészére, és őszintén szembe kell néznünk az alábbi kérdésekkel:
– Mi vezetett kamaszként oda, hogy ezt a pályát választottam? Tudatos döntés volt-e?
– Látok-e a nagy karrierdöntéseimnél visszatérő mintát, párhuzamot?
– Volt-e bármilyen alternatíva, másik lehetőség a nagy mérföldköveknél, ami akár most szóba jöhet?
– Milyen tevékenységek okoznak valódi örömet, elmélyülést számomra?
– Melyek az én erősségeim, készségeim, amelyekben már gyerekkorom óta kitűnök a többiek közül? Ezeket milyen pozícióban, szakmában használhatom?
– Milyen értékek fontosak nekem egy munkában, egy munkahelyen?
– Milyen szempontok fontosak nekem a munkaválasztásnál? Miben változtak ezek a szempontok a szülés előtti időszakhoz képest?
– Vállalkozóként vagy alkalmazottként tudom jobban magam elképzelni a következő időszakban?
– Milyen konkrét lehetőségeim vannak azon a területen, ami számomra ideális lehet?
– Mit kell tanulnom, hogyan kell fejlesztenem magam, hogy ezen a területen boldogulhassak?
Ha sikerült őszintén megválaszolnunk ezeket a kérdéseket, akkor közelebb kerültünk ahhoz az álláshoz, amelyet szívvel-lélekkel végeznénk, és a családi életünk rovására se megy. A jó hír az, hogy vannak ilyen pozíciók, munkahelyek, csak meg kell találnunk ezeket. Ahhoz pedig, hogy megtaláljuk ezeket, meg kell találnunk azt az irányt, ami igazán lelkesít minket, amelybe szívesen belevetnénk magunkat. Beszélni kell olyan szakemberekkel, akik már ezen a területen dolgoznak és fejlődni, fejlődni, fejlődni. Fejlődni azért, hogy azok a cégek, akik meglátják a kisgyermekes édesanyákban az értéket a következő munkatársuk kiválasztásakor, a képességeink, szakértelmünk miatt minkett válasszanak, amikor döntésre kerül a sor. Saját magunk fejlesztése viszont elengedhetetlen: kell, hogy tűpontos önismeretünk legyen a készségeinkről, hogy azt is tudjuk melyek azok a tevékenységek, ahol ezeket a képességeket hosszú távon tudjuk kiaknázni. Végül pedig fejlődnünk kell azokon a területeken is, amelyek fontosak lehetnek a kiválasztás szempontjából, és nekünk nem biztos, hogy az erősségünk: nyelvtudás, szakmai kompetencia, bármilyen kommunikációs, szociális készség, önéletrajzírási vagy interjúzási technika.
Ha nehezen boldogulsz egyedül ezekkel a kérdésekkel és úgy érzed, szívesen igénybe vennéd egy szakember támogatását annak kiderítésére, hogy milyen hivatás való neked anyaként, akkor nézz szét a www.milennelha.hu weboldalon.
Renkó-Schneider Réka vagyok és kifejezetten a kisgyermekes anyukák pályaorientációjára specializálódtam, olyan pályaÚJRAkezdőkre, akik szeretnék újra megtalálni magukat a karrierükben. Szeretnék mindezt úgy, hogy ne éljék meg önzésnek a munka iránti vágyukat. Ugyanis valóban nem ez az általános Magyarországon, de van ilyen. Nőként pedig egy fontos példakép is vagyunk a gyermekeinknek, lányainknak, hogy elhiggyék: a munka lehet az öröm, a boldog élet egyik forrása is.
